Sok mindent el lehet mondani Ajkáról, de hogy széthúzó város lenne, azt aligha. Predesztinálják az összefogásra a kétségtelenül halványuló, de azért újra és újra erőre kapó bányászati hagyományok és a hagyományos szolidaritás, na meg az is, hogy az évtizedek során csaknem másfélezer településről idesereglett emberek ki másra számíthattak volna, mint… egymásra. Ebből az sem von le semmit, hogy azért vannak olyanok, akik szívesebben látnák Ajkát darabokban, de ez egy lassan felejthető történet.
Néhány hete a polgármester tartott évértékelőt a Kaszinóban, s ha kifejezetten nem is, de szavai mögött ott volt a biztonságot jelentő gondolat: mindig számíthatunk egymásra. Az elhangzott számok bizonyítják, hogy a város is számíthat az itt gazdálkodó vállalkozásokra, s ha nagydobra nem is veri, de mindig akad olyan, akitől szinte bármikor kérhet akár százmilliós „tőkeinjekciót” is, ha megszorulna.
Navracsics Tibor, aki most az Európai Bizottságot próbálja meggyőzni a magyar kormány igazáról (mármint, hogy igenis van helye vezető politikusoknak egyetemek kuratóriumaiban) szintén odanyilatkozott az évnyitó rendezvény után, hogy tapasztalatai szerint az egész országban ritka az, ami városunkban tapasztalható az önkormányzat és a helyi gazdálkodók kiegyensúlyozott viszonyában.
Valljuk be, az országgyűlési képviselő/miniszter/kormánybiztos/egyetemi tanár szava és véleménye sokat nyom a latban. Már hónapok óta tapasztalhatjuk ezt a nyertes uniós pályázatokban – már csak forrás kell hozzá, azaz „haza kell hozni” a szükséges pénzeket. Nem feddésként mondom, de kicsit több összefogás ráférne az országra is, értékelhető gazdasági érdekeinket talán másképpen is érvényesíthetnénk, mint hogy sorozatban hagyjuk magunkat 26:1-re leszavazni az Európa Parlamentben. Talán a „nagyoknak” is lenne mit tanulniuk a „kicsi” Ajkától.
Leave a Reply