Folytatjuk kalandozásunkat a köztéri alkotások között, melyek a szűkebb belvárost elhagyva meghatározzák a Városliget és környékének arculatát.
Kiinduló pontunk a kórház előtt álló Kígyóölő című szobor, mely Tóth Julianna szobrászművész alkotása, és 1984 óta díszíti a Tűzoltó utca felőli átjárót. Az alkotó Hódmezővásárhelyen született 1951-ben, 1976-ban végezte el a Képzőművészeti Főiskolát, és már 1977-ben elnyerte a Szegedi Nyári Tárlat nívódíját. Kezdetben kőfaragóként dolgozott, majd mint gimnáziumi rajztanár sok diákjában keltette fel a művészetek iránti érdeklődést, elkötelezettséget. Alkotásait realista formaképzés jellemzi, közérthetőségre, arcmásaiban portréhűségre törekszik.
A Kígyóölő című szobrának szimbolikája könnyen megfejthető. Számos nép mítoszában előfordul a kígyó, mint a kultúra szerves része. A termékenység, a gonoszság megtestesítője, vagy az alvilág korlátlan ura. Bár minden nép legendáiban találkozhatunk kígyókkal, a benne szereplő csúszómászók jelleme, tevékenysége és szerepe jelentősen különbözik. Itt azonban egyértelműen a gyógyszerészet és az orvoslás szimbóluma.
Amennyiben a betegséget jelenti, úgy le kell győzni, viszont ősidők óta a mítoszokban a kígyónak hosszú életet és sokszor halhatatlanságot tulajdonítottak. Mindig nagy tiszteletet és félelmet ébresztett a kígyóméreg meglepő ereje. Az egyszerű embereket ez is a kígyó természetfeletti erejében való hitre késztette. Ez a titokzatos lény meg tudja menteni az emberek életét, vagy szenvedést és halált hozhat rájuk. A kígyó helyet kapott az istenek között, és idővel a bölcsesség szimbóluma lett: az orvoslás, tudás, gazdagság előrelátó, jótevő istenévé vált. A mészkő talapzaton álló bronz szobor itt a gyógyítás győzelmét hirdeti a betegségek felett.
A Városligetben Fekete Istvánnak és állathőseinek állított emléket Borsos Miklós az íróról készített mellszobrával és tanítványa Samu Katalin az állatszobrokkal.
A szobrász jó barátságban volt az íróval, ezért kérték fel őt a portré elkészítésére, mely 1980 óta veti óvó pillantását az erre járókra, és az általa megálmodott regényhősökre. A mészkőbe faragott állatok Kele, a gólya, Lutra, a vidra, Vuk, mindenki legszeretettebb kisrókája, Hú, a bagoly, Cin, a kisegér és a három kutya, Vahur, Bogáncs és Bob 1983-ban követték az írót, így teljes a szoborkompozíció a Csónakázó-tó szigetén.
Ha valamennyi alkotást megcsodáltuk, és elhagyjuk a szigetet, a városközpont felé vezető úton egy újkori szoborcsoporttal találkozunk. Diénes Attila alkotásának a Kőkötődéskör címet adta. A Munkácsy-díjas szobrászművész 1942-ben született Marosvásárhelyen, napjainkban magyarpolányi otthonában alkot. Kompozíciójában a várost alkotó településrészek jelennek meg a kőtömbökben, mely Ajka várossá nyilvánításának 50. évfordulójára készült tardosi rózsaszín mészkőből. Az oszlopokon az adott településrész címere is látható, melyet bronzból készített a művész. A cím- Kőkötődéskör- kiválóan jelképezi azt az összefogást, mely a város létrejöttének mozgatórugója volt. „A szobor környezetteremtő. Minden embernek megvan a lelkülete és ezt kell alátámasztania a környezetének is. Ha ez a környezet mond is valamit, és nem csak dekoráció, az már plusz, nem csak tárgy, de szellemet is tükröz. A szobor azt közvetíti, amit nem lehet szóban elmondani” – vallja a művész alkotásairól. Ha erre járnak, lépjenek be a körbe, és érezzék meg a hely varázsát.
Utunk végén egy másik monumentális szobor áll, a Városépítő. Rátonyi József alkotása 1984-ben a várossá nyilvánítás 25.évfordulóján került a Fő utca és az Ifjúság utca kereszteződésébe. Alakja a hős munkás, aki kezében tartja az elkészült a várost, mely az itt élők sokszor emberfeletti munkáját jelképezi. A küzdelmet a földdel, az elemekkel, a gyárakban, bányákban végzett kimerítő, áldozatos tevékenységet, melynek révén Ajka város lett. A szocialista realista alkotás a maga túlzó arányaival a hőskort hivatott megjeleníteni, amikor az egész országra az építés volt a jellemző.
Rátonyi József 1942-ben született Budapesten, a Magyar Képzőművészeti Főiskolán az ő mestere is Somogyi József, mint Illyés Antalé, akinek a templomdombon álló „A forradalom születése” című szobrot köszönhetjük. A Munkácsy-díjas alkotó a főiskoláról alapos mesterségbeli tudást hozott magával, és csakhamar felelősségteljes köztéri szobor megvalósítási feladatokat kapott. Az ajkai alkotás a 25. köztéri munkáinak sorában, olyan híres szobrok mellett, mint a „Csokonai” Hévízen, vagy a „Móricz Zsigmond” Nyíregyházán.
A napjainkban is alkotó művész „mindig el tudja hitetni velünk, hogy szobrai klasszikus korok vállalásának és művészettörténeti érzékenységének szülöttei. Az érzelmes természetelvűség talajáról felemelkedve átvesz ugyan avantgarde gesztusokat, gondolkodásra ösztönző fordulatokat, sőt új jelképteremtés igényével is fellép, de értékmegőrzésre berendezkedett mentalitását máig megtartotta”- hangzott el kiállításának megnyitóján Nyíregyházán. Ha erre járnak, ezentúl biztosan más szemmel néznek majd erre a szoborra. Tegyenek egy próbát, jó barangolást kívánunk!
V.H.A.
Leave a Reply