Zichó Viktor, energetikai mérnök és extrémsportoló volt a vendége a Pannon Egyetem Ajka Kampuszának november 13-án, aki különleges fekvő kerékpárjával járta végig Kőrösi Csoma Sándor útját. Az út során számos akadályba ütközött. Voltak olyan időszakok, amikor a biciklijét kellett javítani, máskor a járvány miatt több hétre karanténba került, vagy épp börtönbe zárták, de az expedíció a sok nehézség ellenére egy életre szóló élmény marad számára.
Az Ajka Kampusz nagyterme szinte zsúfolásig megtelt, amikor Zichó Viktor előadásában Hegyeken át, két keréken vezet a fenntarthatóság útja címmel mutatta be képes vetítéses úti beszámolóját. A közönség néma csendben nagy figyelemmel hallgatta a fiatal sportoló mérnök élményeit, amit Kőrösi Csoma Sándor útját követve tett meg. Viktor útja nem volt könnyű, hiszen nem csak az igencsak változékony terep viszonyokkal kellett megküzdenie, amikor -20 fokban térdig érő hóban, a hátán cipelte a kerékpárját a hegyoldalakon, hanem a covid vírushelyzet is nehezítette a célját. Még 2014-ben olvasta Kőrösi Csoma Sándor nyelvtudós útinaplóját, ami nagy hatással volt rá. Ez volt az a pillanat, amikor eldöntötte, hogy ő is végig járja ezt az utat. 200 évvel a nyelvkutató útja után, ő is nekivágott ennek az expedíciónak. A Hősök teréről 2019 július másodikán indult el a megpakolt hátizsákjával, fekvő biciklivel, teljesen egyedül, hogy valóra váltsa az álmát. Az Alföldet átszelve a határon túl Erdélyben, Kovászna városában találkozott fiatalokkal, akik elkísérték a szomszéd kisfaluba Csomakőrösre, Kőrösi Csoma Sándor szülőfalujába. Az igazi küldetés innét indult, ami 11 hónapig tartott és 13645 kilométer után Dardzsilingben ért véget Csoma nyughelyénél. A fiataloktól nemzeti színű szalagokat és pár szem diót vett át, hogy azokat eljuttassa a sírhoz. Az expedíciót több kényszerszünet szakította félbe, néha biciklit kellett javítani máskor a koronavírus miatt több hétre karanténba került, vagy sajnálatos módon épp börtönbe zárták. Volt, hogy pénzügyi gondjai támadtak, éhezett vagy kirabolták. De sok nehézség ellenére sem adta fel küldetését. Tádzsikisztánban, majd Afganisztánban és Pakisztánban már magashegyi terepen is haladt, gyakran háromezer méter fölött, hóban, fagyban olyan vidékeken, ahol az ottani emberek, valószínűleg életükben először láttak európait. Elbeszélése szerint terve az volt, hogy amennyire lehet, pontosan kövesse nagy elődje útvonalát. India felé közeledve a hátralevő 100 km-es távot Dardzsilingbe már álruhában tette meg, mert a vírusveszély miatt minden más országból érkezőket karanténba zártak. Egy helyi pap segítségének köszönhetően érte el végül a célját. Indiai viseletet öltött, a hátizsákját két szatyorra, a fekvőbiciklit pedig egy hétköznapi kerékpárra cserélte. Így már nem volt feltűnő, és a hosszú majdnem egy év viszontagságai után elérte kalandos útjának végét. A dardzsilingi temetőben felkötötte a síremlékre a nemzeti színű szalagokat, elültette a magával hozott diókat a sírkertbe. Az előadás után a közönség kérdéseket tehetett fel az előadónak, aki türelmesen válaszolt. Zichó Viktor azt is elárulta, hogy jövő év március elején egy hét hónapos extrém túrára készül, amikor a Himaláját tervezi átszelni teljes hosszában, hegyi kerékpárral, remélve, hogy világelsőként fogja teljesíteni ezt a kihívást.
F. P. T. Fotó: Futó
