Családias meghittségben zajlott a Varázsló a szirmok vidékéről című előadás szeptember 24-én a magyarpolányi Pajtaszínházban. A vírushelyzet okozta távolságtartás ezen az estén a színházra is vonatkozott, szinte csak ajkai színházbarátok voltak kíváncsiak az ószirmi kódex meséire.
Kovács Gáborján művelődéstörténész az előadás elején avatta be a nézőket a kódex világába, hiszen a XVII. századi erdélyi remekmű keletkezésének körülményei is kalandosak, és titkosírással íródtak. A 16. század második felében Erdély valamelyik szász városából elindult egy fiatalember, aki később magát Hexerich von Kelchblattnak nevezte, lefordítva a nevét „Varázsló a Szirmok vidékéről”, hogy elsajátítsa a prédikátor mesterséghez szükséges tudást valamelyik német város egyetemén. Itt megismerkedik kora legizgalmasabb tudományával, az alkímiával. Ez akkortájt nem az aranycsinálást jelentette, hanem ennél jóval elmélyültebb tudományág volt, mely a mágikus tudás ősforrásait kutatta. Ahhoz, hogy ismeretek birtokába jusson vándorolni kezdett a világban, a kolostorokban őrzött kódexek történeteit gyűjtötte és rendszerezte. Hazatérve Erdélybe, saját kódex készítésébe fogott, melyben összetett képek találhatóak az utazásai során megismert nyelvek és azok szabályainak felhasználásával, egyfajta titkosírással. Szándéka szerint lesz egy olyan világ, ahol mindenki érti egymást, mert egy nyelvet beszélnek majd, melynek a zene lesz a fő szervező ereje. A kódex képei több szinten olvashatóak.
Az elsőn rövid versikéket találunk, a második szinten több nyelvből összeálló „halandzsaszövegeket”, azaz tömör versváltozatokat, majd a harmadikon mesévé duzzasztott történeteket rejtenek a képek. Tartalmukat tekintve a kódex képeinek megfejtései, fordításai a teljesen egyénien használt alkimista szimbolika mögé rejtett belső személyiség világlátását adják, az önmagát Hexerich von Kelchblattnak nevező szerző megpróbálta világjobbító szándékkal megérteni, s a leszűrt tanulságokkal a közössége elé tárni világutazása során szerzett emlékeit. Ezekből a mesékből és versekből gyűjtött csokorba egy előadásra valót Kovács Gáborján, végigvezetve hallgatóságát a Négylábú Kastély történetein.
A kastélynak számos látogatója van, akikkel meglepő és fordulatos dolgok történnek, melyek a hallgatóság számára megfejtésre váró tanulságokat rejtenek.
Az énekelt versek Császár Róbert gitárkíséretével és Kovács Gáborján által használt ritmuseszközökkel sugallták a fantasztikumba hajló világ egy-egy szeletének megismerését. Kovács Gáborján előadó, rendező, zeneszerző a téma szakavatott ismerője, Szél nélküli erdőben címmel jelent meg kötete az ószirmi kódex fordításaiból. Kérdésünkre elmondta, hogy a történetek olyan sokrétűek, annyiféle fordításra adnak lehetőséget, hogy számára is mindig új jelentéstartalom tárul fel olvasás-értelmezés közben.
A Pajtaszínház látogatói ezen az estén egy egészen lenyűgöző, varázslatos világba nyertek bebocsáttatást, ahol semmi sem az, aminek látszik. Vagy mégis? Aki nem hiszi, járjon utána!
V.H.A.
Leave a Reply