A szokásos teltház előtt zajlott Pál Feri atya Belső béke viharos időkben című előadása február 27-én a Nagy László Városi Művelődési Központ színháztermében. Az atya humoros, csaknem két órás előadását élvezte a közönség, és sokat tanult arról, hogyan kezelje megfelelően a problémákat úgy, hogy a pillanatnyi jóléte megteremtésével sem a hosszú távú céljait, se az emberi kapcsolatait ne veszélyeztesse.
A világ problémáit nem tudjuk megoldani, de azon dolgozhatunk, hogy ezekben a viharos időkben is jól legyünk lelkileg. Fontos a rendszeres sportolás, mindegy, hogy mit csinálunk, csak tegyük és élvezzük. Hasznos a fizikai munkavégzés, például a favágás, ami még az elménket is igénybe veszi, mert hacsak nem akarunk az ujjainkból is levágni, oda kell figyelni. Ez eltereli a gondolatainkat az aktuális problémáról. Ugyancsak fontos a természet közelsége, a természetjárás. A minőségi emberi kapcsolatok szerepe pedig felbecsülhetetlen. Néhány családtag, barát, akinek el tudjuk mondani, ha valami bánt, meghallgat, velünk gondolkodik a megoldáson. Létezik még egy fontos eleme a lelki jólétünknek, ez pedig a megfelelő légzéstechnika.
Ha valami rossz történik velünk, több fázison megyünk keresztül. Az első a tagadás és a tiltakozás. Ezzel a lélek védekezik, hogy ne kapjon nagyobb terhet annál, mint amit abban a pillanatban el tud viselni. Akivel orvosa közli, hogy súlyos beteg, azt mondja, nem lehet, elcserélték a leleteket, téves a diagnózis. A második fokozat a harag és a düh. A haragot ki lehet élni, az agressziót viszont nem szabad. A harmadik fokozat az alkudozás az élettel. Szerződést kívánunk kötni az élettel, vagy Istennel, mi az, amit még hajlandóak vagyunk kibírni, aztán, ha rosszabbra fordulnak a dolgok, lehet tágítani a kört. Minden lépés része a megküzdési folyamatnak, a gond akkor van, ha valamelyiknél elakadunk.
Küzdeni sokféleképpen lehet, csak nem mindegyik célravezető. Itt volt a covid. Voltak, akik teljes tagadásba mentek át, hogy nincs vírus, tehát fölösleges az aggodalom. Mások teljesen bezárkóztak, nem mentek sehova, megszüntették a környezetükben a személyes kapcsolatot. Hozzátartozóik bevásárlás után az ajtóba tehették le a szatyrot, és miután távoztak, mentek ki, hogy bevigyék. Nem mozogtak, nem voltak levegőn, elvágták magukat az emberi kapcsolatoktól, csak egész nap nézték a tévét, amelyik ontotta rájuk, hogy hány új beteg, hány halott, mennyien vannak kórházban, lélegeztetőgépen. Csoda, hogy rettegünk, az immunrendszerünk pedig gyengült?
Ha jó válaszokat adunk a bennünket ért hatásokra, akkor nehéz időkben is megőrizhetjük a belső békénket. Egyik előadáson felvetette egy hallgató, hogy ettől még nem szűnik meg a világban a probléma, az infláció, és nem csökken semminek az ára. Igen, ez igaz. Vannak világméretű, országos, családi és személyes problémák. Tudni kell, hogy melyek azok, amelyekre hatalmunk van. Azt kell megoldani, amit tudunk. Sok minden történik körülöttünk, amire nincs ráhatásunk, de a megfelelő hozzáállás a nehéz időkben is könnyebbé teheti az életünket.
(ta)
Fotó: Gyarmati
Leave a Reply