A magam részéről, ha találok egy mezei poloskát, vagyis büdös bencét, akkor megfigyelem a mozgását, felépítését, majd szólok a feleségemnek, hogy tessékelje ki a hívatlan vendéget az erkélyre. De az is lehet, hogy nem veszek tovább tudomást az ártatlan jószágról, amíg csak a repedésekben keres téli menedéket magának. Ha reggel a fürdőkádan szenved egy bogárka, mert nem tud kimászni belőle, hát segítek neki, legalább az ablakpárkányig.
Mielőtt valaki azt gondolná, hogy a saját mennybemenetelemet készítem elő, gyorsan leszögezem, hogy ellensége vagyok mindennemű erőszaknak és ha természetfilmben látom, hogy az élet rendje szerint egy ölyv lecsap a mezei pocokra, hát elfordítom a fejem… Ebből az alapállásból értékelem azt a hírt, miszerint valaki nekiállt módszeresen legyilkolni a macskákat szűkebb pátriánkban, Bakonygyepesen. Egyik olvasónk – a rendőrök javaslatára – elküldte nekünk a vonatkozó tényeket, amik súlyos helyzetet tükröznek.
Eszerint Bakonygyepesen, Bakony utca és Nyárfa utca területén történt az eddig megfigyelt legtöbb eset. Fél évvel ezelőtt hason lőtt valaki egy kölyökmacskát, de emellett fagyállóval is mérgeztek meg cicákat. Ezt állatorvosok is egyértelműen alátámasztották. A legújabb hírek szerint néhány nappal ezelőtt a bejelentőnknek és szomszédjának cicáját is megmérgezték.
A rendőrség nyomoz, de felhívja a tulajdonosok figyelmét, hogy figyeljenek oda kedvenceikre. Minden további bejelentés – pl. elhullott állatkákról – az ő munkájukat segítheti. Ha valakinek elhullik a macskája, kérjen boncolást mert csak azzal lehet megtenni a feljelentést! Ha ismerik egymást, az elpusztult állatok tulajdonosai közösen is felkereshetik a rendőrséget.
Olvasóink természetesen szerkesztőségünkbe is tehetnek bejelentést az ajkapress@gmail.com címen.
Komment: Nem vagyunk profi profilozók, de elegendő filmet láttunk már ahhoz, hogy azt sejtsük a dolgok hátterében, hogy valaki (férfi vagy nő, de inkább az előbbi lehet) vásárolt magának a bolhapiacon egy komoly légfegyvert, ami képes átütni (!) egy kismacska testét. Lehet, hogy valakitől ajándékba kapta a fegyvert, esetleg örökölte. Az viheti kegyetlen cselekedeteire, hogy korábban kiközösített, mellőzött ember volt, esetleg apa nélkül nőtt fel. Mivel háború nincsen, illetve, ha felkeresne egy háborús övezetet, veszélybe kerülhetne gyáva élete, úgy döntött, hogy nem emberekre (ez jó!), hanem egyéb mozgó célpontokra lövöldöz (ez rossz!) féltve őrzött fegyverével, amit nyilván garázsában, vagy kamrájában tartogat, olajos rongyokba csavarva. Valószínű, hogy a céltáblára lövöldözést unalmasnak találja, mert nem visít fel találatkor, vagy mert szégyelli maga előtt is, hogy körbe-lövöldöz egy fekete köröcskét, de sosem talál bele. A veréb kicsi, a nyúl gyors, a kutya nagy, marad a macska.
A légpuskát valószínűleg csak szürkületkor használja (korán reggel még lusta gyilkolni), félreeső helyeken, hogy elkerülje a lebukást. Ha férfiról van szó, az is lehet, hogy vesszeje (most nem a puskatisztító vesszőre gondolok), túl kicsi és elhanyagolható méretű, amit a hosszú puskacsővel kíván kompenzálni. Vagyis tulajdonképpen szexuális aberrációról van szó, aminek ő maga sincs tudatában, ezért innen javasoljuk, hogy keresse fel (titoktartásra kötelezett) háziorvosát, aki a megfelelő szakrendelésre irányítja. Ha Veszprémbe kell emiatt utaznia, ne aggódjon, az útiköltséget visszaigényelheti.
Ugyanígy gyilkos ösztönök – és kielégítetlen nemi vágyak – húzódhatnak meg a fagyállós gyilkosságok mögött. Emberünket igazából az élet elmulasztása elégíti ki, juttatja kéjes örömhöz. Nem valószínű, hogy tulajdonát félti, hiszen egy cica minek, kinek árthat…?
Ha nemileg eltévelyedett olvasónk olvassa ezeket a sorokat (vagy felolvassák neki), higgye el, nagyobb a baj, mint gondolná, sürgősen mentálhigiénés szakemberhez kell fordulnia, mielőtt késztetései emberek elleni erőszakba mennek át. (Talán már pofozkodott is a kocsmában, ami újabb intő jel lehet.)
De akár fel is adhatja magát a rendőrségen, valószínűleg megússza pénzbüntetéssel és máris a gyógyulás útjára lép.
Lékó Sándor
Fotó: pinterest.com
Leave a Reply