Húsvéttal kapcsolatban mindenkinek más jut az eszébe. Gondolhatunk ekkor a nagy gonddal festett, színes tojásokra, az illatos sonkára, a finom ételekre, vagy éppen a locsolkodás hagyományára, de olyanok is vannak, akiknek az ünnephez kötődő népi játékok hagytak nyomot a lelkükben. A kicsiknek a csokoládé, a nagyoknak a mézes pálinka, a természetbarátoknak az újjászületés. A keresztényeknek Krisztus feltámadása.
Történeti áttekintés
A Húsvét az egyetemes kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, amit kezdetben a Peszach ünnephez igazítottak. A zsidó vallásban Pészachkor (jelentése: elkerülni, kikerülni) ünneplik az egyiptomi rabságból való szabadulást. Magyarul a kovásztalan kenyér ünnepének is nevezik, mert annyi időt sem hagytak a zsidóknak Egyiptomból való távozásukra, ameddig a kenyerüket megkeleszthették volna, ezért a vízből és lisztből gyúrt kelesztés nélküli pászkát ették.
Eredetileg a két ünnep időben egybeesett, majd 325-ben a niceai zsinat a keresztény Húsvétot a tavaszi napéjegyenlőséget (március 21.) követő első holdtölte utáni vasárnapra tette. Innentől kezdve viszont a világon mindenütt ugyanazon a napon ünneplik a Megváltó feltámadását. Ezt megelőzi 40 nap böjt, valamint a nagyhét: a virágvasárnap, a nagycsütörtök, a nagypéntek és a nagyszombat. A böjt az előkészület, a megtisztulás időszaka, mely hamvazószerdától húsvétvasárnapig tart (az idén február 17 – április 3 között).
A Húsvét előtti nagyhét a virágvasárnappal kezdődik, ekkor Jézus jeruzsálemi bevonulására emlékezünk. A szamárháton Jeruzsálembe érkező prófétát lelkes, éljenző tömeg fogadta, pálmaágakat lobogtatva üdvözölték, ahol nem volt honos a pálma, ott virágokkal helyettesítették. Így lett ezekben az országokban a pálmavasárnapból virágvasárnap – ekkor fűzfa- vagy más fák barka-virágos ágát szentelik meg.
Népszokások, hiedelmek
Hamvazószerda és virágvasárnap
A hamvazószerda, vagy böjtfogószerda, szárazszerda, aszalószerda elnevezés a hamvazás szokására utal: a templomban a mise után az elmúlt évi szentelt barka hamuját a pap megszentelte és keresztet rajzolt a hívek homlokára. A hiedelem szerint, aki „hamvazkodik”, annak nem fog fájni a feje. A megszentelt barkához ugyancsak számos hiedelem fűződik. A görög katolikusok az ereszcsurgásba dugják, hogy megvédje őket a villámlás ellen, mások a házban tartanak barkát a villámcsapás elhárítására. A megszentelt barka gyógyhatással rendelkezik, egy szemet lenyelve belőle a templomból jövet, megvéd a gyomorbántalmaktól és a torokfájástól.
Virágvasárnap tilos dolgozni, és mulatozni, viszont lehet virágmagokat ültetni, mert a virágvasárnap ültetett virágok illatosabbak lesznek.
Nagypéntekhez több szokás és számtalan hiedelem kötődik
A nagypéntek, a Húsvétot megelőző péntek, Krisztus keresztre feszítésének a napja. A hívők ezen a napon felkeresik a temetőkben nyugvó szeretteiket. A katolikusokra ekkor szigorú böjt vonatkozik. Az áldozást a nagycsütörtökön megszentelt ostyával végzik, a harangok elnémulnak és Húsvétig nem is szólalnak meg. A harangozás helyett csak kerepelnek, sőt a jószágokról is leszedik a csengőket vagy a kolompokat. Régen faluhelyen, amikor ismét megszólaltak a harangok, a gyerekek hangos csengőszóval, kolompolással próbálták elűzni a férgeket és elriasztani a békákat. Elsősorban a Hortobágyon volt szokás a nagypénteki, alapos mosakodás (a férfiak azért mosakodnak, hogy ne legyenek „ragyásak”, az asszonyok a szeplőt mossák le az arcukról, a gyerekekről pedig a koszt). Az állatokat, elsősorban a lovakat, szintén megfürösztik, vagy megúsztatják, hogy egészségesek maradjanak. A mosdatási ceremóniák a hollóval kapcsolatos hiedelemből erednek, ugyanis a ’holló nagypénteken mossa a fiát’, amiből az következik, hogy az embereknek is e napon kell megtisztálkodniuk.
A népi hiedelem szerint nagypénteken nem szabad mosni, mert meghal valaki a családban, illetve tilos szántani is, ha mégis halaszthatatlan, akkor az igavonó állatnak a „Ne péntek, ne!” szavakat kell kiáltani. Ellenben, aki nagypénteken vágja, vagy vágatja le a haját, annak a következő évben nem fognak fájni a fogai. Az a gyermek pedig, aki nagypénteken születik és húsvét vasárnapján keresztelik meg, a gyógyítás képességével fog rendelkezni.
A nagypéntekről nagyszombatra virradó éjszaka különösen alkalmas a szerelmi jóslásokra, melyek segítségével a hajadon lány megtudhatja, ki lesz a jövendőbelije. Az egész napos böjt után az esti mosakodást követően, a lány törölközőjébe csavarja a fésűt és a szappant, és a párnája alá teszi. Nem szabad a lánynak megtörölköznie, mert aki álmában megtörli az arcát, az fogja feleségül venni.
Színes tojások ajándékozása, a természet újjászületése
Először a perzsák használtak színezett tojásokat a tavasz megünneplésére kb. i.e. 3000 évvel. Az ősi árja hiedelem szerint az egymásnak ajándékozott piros és aranyszínű tojások a Nap ébredését, a természet újjászületését jelképezték.
A tojásfestés szokását a Közel-Keletről visszatérő keresztes lovagok terjesztették el Európában. A színesre festett tojások ajándékozásának szokása a feltámadást, az élet megújulását jelképezik, de kapcsolatba hozzák a négy elemmel (tojáshéj-föld, hártya-levegő, fehérje-víz, sárgája-tűz) és a világ teremtésével is. A gyerekek – a Krisztus vérét szimbolizáló – piros színűre festett kemény tojást kaptak.
A húsvéti tojásnak nemcsak vallási jelentősége van, a színes tojások egymásnak ajándékozása a fiatalok körében az évszázadok során a szeretet és a szerelem jelképévé vált. Helyenként az országban még ma is élő hagyomány, hogy a fiatal lányok a szerelmüknek díszes tojást festenek. Azt mondják, hogy a kapott tojások száma a népszerűség fokmérője. Egyes lányok, hogy növeljék a férjhezmenetelük esélyét, a kiválasztottjuknak olykor több tojást is ajándékoznak. A szokás szerint ugyanis az ifjak a húsvétkor kapott tojásokat elteszik, majd egy bizony idő elteltével, megnézik, hogy melyik maradt a legszínesebb, melyik tojás díszítése állta ki a legjobban az idő próbáját. A színezés megmaradása a szerelem tartósságát jelzi, ezért azt a lányt választják, akitől az eredeti csillogását legjobban megőrző tojást kapták.
A húsvéti nyúl
A nyúl és a Húsvét ünnepének összekapcsolása a 19. századra vált általánossá.
A nyúl −a tojáshoz hasonlóan −a növekedést és a termékenységet szimbolizálja, a régmúltba nyúlik vissza a története. Egy legenda szerint a nyúl mentette meg az állatokat, amikor özönvíz idején Noé bárkájában leltek menedékre, amit az ősatya tojás héjából készített. A tojáshéj léket kapott és Noé attól félt, hogy a bárka el fog süllyedni. Hirtelen egy ötlete támadt, a nyílást betömte a nyúl farkával, így minden állat megmenekült.
Ma már elterjedt szokás azt mondani a gyereknek, hogy a nyúl hozza a húsvéti tojást. A mesének van némi alapja, ugyanis a bíbicként ismert madár a mezei nyúl vackához hasonló fészket épít a földön. Ha valamilyen okból a nyúl elhagyja a vackát, előfordulhat, hogy azt a bíbic veszi birtokba, és oda rakja le a tojásait.
Fürösztés helyett illatos kölni
A keresztény hívők a locsolkodást a kereszteléssel hozták összefüggésbe. Világszerte elterjedt szokás, nálunk a napja Húsvét hétfő. A néphit szerint, Krisztus feltámadását ujjongva ünneplő asszonyokat, vízzel locsolták le a sírt őrző katonák, hogy lehűtsék őket. Egy 1545 áprilisából fennmaradt írás a lányok húsvéti fürösztéséről tesz említést. Két évszázaddal később e szokás már vödörből öntött vízre mérséklődött. Faluhelyen a legények kútból húzott, vagy patakból mert vödör vízzel öntötték nyakon a lányokat, hogy el ne száradjanak, manapság illatos kölnivel locsolkodnak. Locsolás előtt a fiúk húsvéti rigmus kíséretében kérnek engedélyt e művelethez, amit a lányok szépen díszített hímes tojással, csokoládé nyuszival, finom süteménnyel, pohár borral vagy némi pénzzel köszönnek meg.
Tojásjátékok
A locsolás mellett más szokások, játékok is elterjedtek, jellemzőjük természetesen a vidámság. ami a gyermekeknek és a felnőtteknek egyaránt szórakoztató. Érdekesség, hogy a középkorban a tavaszi tojásjátékokat nem csak a parasztság, hanem a királyi udvar körében is szívesen gyakorolták. A kereszténység hatására a húsvéti időszakra jellemzőek a tavasz kezdetével kapcsolatos játékok, szokások, ekkor már a kellemesebb időjárás lehetőséget ad a szabadban való tartózkodásra is.
Országszerte többféle játék is fellelhető volt, melyek ma már kevésbé ismertek, viszont szórakoztatóak, emellett a játékosok ügyességét is próbára teszik – talán érdemes lenne visszahozni. Az elnevezésük is érdekes. Az úgynevezett kókányozást (összeütés) úgy játszották, hogy az egymással szemben álló játékosok a kezükbe fogott tojással a másikét igyekeztek eltörni. Az egyik közismert változatban az egyik játékos a kezében levő pénzzel igyekszik a másik tojását betörni, és így az eltört tojást magának megszerezni. Szokták hímes és díszítetlen (de keményre főtt) tojásokkal játszani, sőt csalni is lehetett fából, mészkőből, gipszből készült műtojással.
Az ételszentelés
Az ünnepi ételek maradékainak a néphiedelem varázserőt tulajdonított. A megszentelt húsvéti sonka csontját a gyümölcsfákra akasztották, hogy bőséges gyümölcs teremjen, a kalács morzsáit pedig a tyúkoknak adták, hogy sok tojást tojjanak. Székelyföldön a húsvéti étel morzsáját is megőrizték, nyáron a verebek kártevése ellen kereszt alakjában meghintették vele a gabonaföldeket, miközben ezt mondták: „távozzatok innen kártékony madarak”. Az Ipoly mentén egy-egy szentelt tojást ketten ettek meg, mert ha eltévednének, jusson eszükbe, kivel ették a húsvéti tojást.
Leave a Reply