Névnap? Születésnap? Mit is adhatnánk olyat, ami maradandó? Természetesen virágot, és ha tehetjük akkor inkább cserepest. Egy cserepes virág kifejezi azt az érzést, hogy a küldő gondoskodik arról, hogy az ajándékunk hosszú távú örömöt nyújtson. Míg egy csokor virág néhány nap vagy egy hét múlva elhalványul és elszárad, egy jól ápolt cserepes növény évekig is elélhet. Ezzel hosszú távú emléket teremthetünk az ajándékozott számára. Az egyik legkedveltebb cserepes virág, amit egész évben adhatunk az az ibolya.
A fokföldi ibolya (saintpaulia ionantha), amit gyakran afrikai ibolyának is neveznek, a kelet-afrikai Uzambara-hegység környékén honos, tehát nem Dél-Afrikában, a Fokföldön.
Ez az ibolya 1892-ben került a figyelem középpontjába, amikor is Walter von Saint-Paul-Illaire báró felfedezte a Tanzániában található hegyekben, tehát, hosszú utat tett meg hazánkig. Sokan szeretik a könnyű gondozása és virágainak szépsége miatt. A megfelelő gondoskodás mellett gyakorlatilag egész évben virágzik. Az ibolya szereti a világos, de a közvetlen napsütéstől védett helyet a szobában. Az erős napsugárzás megégetheti a leveleket, így ne tegyük olyan ablakba, amit egész nap ér a napsütés.
Az ibolya igényli a jó vízelvezetést és a tápanyagokban gazdag, laza talajt. Számára az ideális talaj kicsit savas, ezért földvásárlásnál inkább az „A” típusú virágföldet vásároljuk meg számára, az általános virágföld helyett. A savanyú talaj ellátja a növényt az összes szükséges tápanyaggal és mikroelemmel, amire csak szüksége lehet a növényünknek.
Öntözésnél csak arra kell mindig ügyelni, hogy soha ne a leveleire öntsük a vizet, hanem a cserépalátétbe. Várjuk meg míg felszívja a kellő mennyiséget és ne felejtsük el kiönteni a felesleget.
Az ibolya általában egész évben virágzik, de az intenzív virágzás érdekében fontos a megfelelő tápanyag pótlás. Különösen a nitrogént, a foszfort és a káliumot hálálja meg.
Az ibolya ápolása és gondozása nem igényel különösebb szaktudást, így akár kezdő növénykedvelők is sikeresen próbálkozhatnak vele. Törődésünk és gondozásunk jutalma rengeteg virág.
Sokan gyűjtik a különböző színű és mintázatú virágai miatt. Szinte lehetetlen lenne felsorolni az összes létező fajtáját és színeit. Leggyakrabban a virágboltok polcain a kék, a rózsaszín, a piros és a fehér virágúval találkozunk, de időnként néhány különlegességre is rábukkanhatunk. Ezek az ibolyák lehetnek kettős virágúak, duplaszirmúak, vagy épp különleges mintázatúak. Például pettyezett, csíkos, foltos vagy hullámos virágzatokkal.
Sajnos ez a növény is hajlamos a különféle betegségekre, mint például a levélrothadás vagy a lisztharmat. Ám az időben történő diagnosztizálás és kezelés segíthet megőrizni a növényünk egészségét. Ha gyanús tüneteket észlelünk, például foltos vagy fonnyadt leveleket, akkor azokat azonnal távolítsuk el.
Az ibolya általában évente egyszer, az aktív növekedési időszak előtt vagy után, átültetést igényelhet. Az új, friss talajt biztosító átültetés elősegítheti az ibolya egészségének megőrzését. A változatos színválaszték lehetővé teszi, hogy mindenki megtalálja a saját stílusának megfelelőt.
Mivel nagyon könnyedén lehet szaporítani, így akár a szomszédasszonnyal is cserélgethetünk színeket és fajtákat. A legegyszerűbb szaporítási módszer, ha kiválasztunk egy egészséges, erős és jó állapotú levelet az anyanövényről. A levél szárát olyan magasságban vágjuk, hogy legalább 2-3 cm-es szár maradjon a levél alatt. A vágott részt nedves homokba vagy földbe dugjuk, de vízzel teli pohárba is megpróbálhatjuk gyökerezésre bírni. Ekkor ügyeljünk arra, hogy a levél széleit éppen csak érintse a víz. Az üveget állítsuk világos, napfényes, meleg helyre. 2-4 hét elteltével megjelennek az első kis gyökérkezdemények. A kellően kigyökeresedett levéldugványt ültessük számára megfelelő ültetőkeverékbe. Ezt követően nincs más dolgunk, mint gyönyörködni a fejlődő új növénykében!
F. P. T.
Fotó: kertvarazsmagazin.hu
Leave a Reply