Minden kertész álma egy gyümölcs- és zöldségontó kert. Türelemmel és sok munkával mindez megvalósítható, főleg ha vetésforgót is alkalmazunk.
A vetésforgó azt jelenti, hogy a kertben ugyanazt a földterületet éves váltásban más és más növénykultúrák termesztésére használjuk azért, hogy maximalizálni tudjuk a várható terméshozamot. Minderre azért van szükség, mert ha minden szezonban ugyanazt a növényt vetjük ugyanazon a helyen, a talaj előbb-utóbb kimerül. Egy kimerült talajon jóval kevesebb lesz a terméshozam és a növényünk is csak sínylődik.
Kínában már háromezer éve, Európában pedig a középkorban jöttek rá egyre több helyen, hogy ha pihentetett (ugar) földbe vetnek, akkor nagyobb lesz a terméshozam. Akkoriban alakult ki a kétnyomásos, illetve a háromnyomásos gazdálkodás. A kétnyomásos rendszerben évente váltva a megművelt föld felét vetették be gabonával, a másik részét pihentették. Ezt leggyakrabban legelőnek használták, így a trágyázást is megoldották. A legfejlettebb területeken alkalmazott háromnyomásos művelésnél a földet harmadolták. Itt az ugar, a tavaszi és az őszi gabona vetésterülete cserélődött. Egy mondás szerint egyharmad rész adja a kenyeret, egyharmad a levest…
A mai modern kertgazdálkodás a hely és időhiány miatt nem teszi lehetővé, hogy ezt a régi módszert alkalmazzuk. Ezért alakult ki helyette a vetésforgó, amivel nem áll fenn a talaj kimerülésének veszélye. A vetésforgó lényege, hogy a növényeket térben és időben előre kidolgozott sorrend szerint termesztik. Így a növények meghatározott idő elteltével kerülnek vissza eredeti helyükre – nincs szükség „ugaroltatásra”. Ezt úgy érjük el, hogy a kertet több részre osztjuk, és mindegyik területre minden évben más és más növénycsalád tagjait ültetjük.
A jól megtervezett vetésforgó legalább négy szakaszból áll. Az optimális tápanyag-felhasználás egyensúlyát úgy tudjuk elérni, hogy első évben a leveleiért vagy virágaiért termesztett növényeket rakjuk egy helyre. Ez lehet például: tépősaláta, fejes saláta, brokkoli, káposzta, spenót, vagy kelbimbó. A második évben ide már csak a termésükért termesztett növények kerülnek. Ilyenek a paradicsom, paprika, padlizsán, tökfélék, kukorica, uborka és a burgonya. Harmadik évben ugyanebbe a földbe csak a gyökérzöldségeket rakjunk, mint a sárgarépa, fehérrépa, hagyma, cékla és retek. A negyedik évben jöhetnek a talajjavító hüvelyesek, (pillangósok családjába tartozók) mint a bab, borsó, lucerna vagy lóhere. Mivel a hüvelyesek nitrogénnel gazdagítják a talajt, így előkészítik arra, hogy újra levélzöldség kerüljön bele. Ha követjük ezt a körforgást, akkor a kiskertben is hamar tapasztalhatjuk a vetésforgó jótékony hatását.
Leave a Reply