Hangok díszítették fel a fenyőket
Már tizenötödször jött el a varázs a Bánki Donát iskola aulájába így advent idején. Az egyik legszebb hagyománya városunknak a veszprémi Mendelssohn Kamarazenekar gyertyafényes koncertje.
Egy iskolai aula, azt hinnénk, hogy mindenhol olyan egyforma, de nem. A Bánkié koncertteremmé változott át erre az estére és megtelt csodára váró emberekkel, akik nemcsak a testüket öltöztették ünneplőbe, hanem a lelküket is erre a két órára. Aztán elsötétült a nézőtér, meggyújtották a gyertyákat, és ebben a pillanatig tartó csendben megteremtődött az a hangulat, amelyben a nézők kíváncsisága tovább már nem fokozható.
Üveges Sándor lépett a mikrofon elé, s az ünnepélyes csendben határozott, ámde kedves hangján mesélt a majd felcsendülő muzsikáról, a hangszerekről, a zeneszerzőkről. Megemlékezett a kezdetekről, s azokról is, akik ezt a hagyományt megteremtették: köszöntötte a nézőtéren jelen lévő Zsigmond Lászlót, a Városszépítő Egyesület volt elnökét, a rendezvény ötletgazdáját, Tornavölgyi Istvánt, aki a város kiemelt rendezvényei közé emelte a gyertyafényes koncertet, és megemlékezett Bábics Valéria érdemeiről is, aki műtét után lábadozóban ezen az estén nem lehetett köztünk.
Gyertyafényben foglalták el helyüket a zenészek, mindegyik hangszere virtuóza. Játék közben éltek, égtek a szemek, eggyé vált művész a hangszerével, a zenével…
Az első részben a zeneirodalom barokk korszakának jelentős alkotásait élvezhette a közönség. A nálunk kevésbé ismert Bendetto Marcello Bevezetés, ária és presto című művét, majd C-moll trombitaversenyét, utóbbit egy ajkai származású művész, Tóth Tamás szólójával. A barokk triász Boccherini Éjjeli őrjárat Madridban című „majdnem szerenádjával” (Üveges Sándor találó meghatározása) zárult.
A pezsgőzős szünet után a romantika következett: előbb a francia (Bizet), majd az angol (Elgar) és végül Grieg révén a norvég. És ha van, ha lehet egy ilyen estének csúcspontja, akkor az Grieg Norvég táncok című alkotásának előadása volt, amelyet a zenekar vezetője, Kováts Péter hegedűművész dolgozott át kamarazenekarra.
A színpad mögötti csupasz fenyők karácsonyi díszekként hangokkal teltek meg, s az értő, hálás közönség vastapssal köszönte meg az élményt, a tiszta művészet élményét. A zenekar pedig egy briliáns ráadással Bach d-moll szvitjéből az Air tétellel hálálta meg ezt.
Sz. Tóth Edit
Leave a Reply