Rendkívüli élményben volt részük azoknak a művészeteket kedvelőknek, akik Kovács Dorottya kiállításának megnyitójára érkeztek február 15-én a kultúrház kiállítótermébe.
Az érdeklődők között elvegyültek Dorottya nagymamái, akik a finom süteményeiket kínálták, a szülők, akik szerény büszkeséggel válaszoltak az ismerősök és ismeretlenek kérdéseire, a három testvér, a szűkebb és távolabbi rokonság, barátok. Az Ajkai Képzőművészeti Egyesület és az Ajkai Grafikai Műhely tagjai, akik mindannyian kicsit hozzátettek a fiatal művész vele született tehetségéhez, képzeletvilágához.
A megnyitó programjában elsőként Kovács Adél a roppant tehetséges fuvolista ajándékozta meg a közönséget és nővérét nagyon szép játékával. Ian Clarke Orange Dawn cmű darabjának titokzatos világát varázsolta a képek közé. A hangok és a képek összhangja különös bűvöletbe ejtett mindenkit. Alig, hogy felocsúdott a hallgatóság már Dorottya két barátja Pável Norbert és Bakai Márton a budapesti Freedom Café formáció tagjai szólaltak meg, akik spontán szeretetzenét játszottak. Játékuk, de főként a tibeti hangtál egyedi hangzása elvarázsolt mindenkit, annyira, hogy vastapssal jutalmazták örömzenéjüket.
Ezek után Csabai Tibor, az Ajkai Grafikai Műhely vezetője nyitotta meg a kiállítást. Nem titkolta érzelmeit a hallottak után. Visszaemlékezett a Magyarpolányi Alapfokú Művészeti Iskolában töltött időszakra. Dorottya életútjának főbb állomásait elevenítette fel napjainkig.
– A műalkotások természete, hogy, amint elkészültek önálló életet kezdjenek élni. Így zavarba ejtően sokféle értelmezést is elbírnak. A kép, amit látunk jelen is van, meg nem is, valóság is, meg nem is. Nem vagyunk benne biztosak, hogy a természet műve, vagy emberi kéz alkotta. Kovács Dorottya nyitva hagyja az utat a különféle értelmezéseknek, esetleg olyanoknak is, amelyek eredeti szándékán kívül állnak, de meggyőzőek lehetnek, hiszen a személyes mitológiákba fogant alkotásoknak természetüktől fogva sajátja, hogy a néző számára kevésbé érthető utalásokkal, motívumokkal is népesüljenek be….Kovács Dorottya ma a „valahol lenni” állapotában van. A titkot, a titokzatosságot keresi mintha a sejtés a tudás egy formája lenne, a sejtelmesség a hozzá vezető művészi eszköz – méltatta a mester tanítványa művészetét.
A megnyitót követően az összegyűltek gratuláltak Dorottyának, aki szerényen fürdött a boldogságban. Dorottya a kérdésünkre elmondta, hogy a mostani kiállítása egy összegző kiállításnak mondható, amely bemutatja 2008-2016 között elkészült munkáit, amelyek többé kevésbé még az ő tulajdonában vannak. Így a válogatás kicsit háttérbe szorult, de ami fontos volt számára, hogy lehetőleg a “működő” képek kerüljenek ki a falra. Sajnos így is vannak a kiállítás anyagába olyan képek, amelyekkel nincs megelégedve, és legszívesebben nem állítaná ki, de a gondolati háttere, vagy a mondandója mégis kerekké teszi a kiállított anyagot. Inkább a most született képekre fókuszált, próbálta azokat előtérbe helyezni. A régebbi munkák közül pedig előbukkantak olyan képek, amelyek még nem voltak soha kiállítva, ezért úgy döntött, hogy megmutatja azokat is, így közel 60 képet láthat a nézelődő.
Terveiről elmondta, hogy férjével Kissomlyóra költöznek, ott a nyáron gyerekek táboroztatását kezdik el. A távoli terveik pedig, hogy egy önellátó, kis “birodalmat” tudjanak kialakítani. Reméli, hogy a kreativitásukat minden téren ki fogják tudni élni. Az alkotás továbbra is az élete része lesz, nyáron a gyerektáborok mellett alkotó- és művésztáborokban fog részt venni.
Kovács Dorottya sajátos grafikáit, a síkból kilépő képeit február 29-ig láthatják munkanapokon 9-16:30-ig, szombaton 9-15 óráig a Nagy László Városi Könyvtár és Szabadidő Központ kiállítótermében.
Leave a Reply