Ragyogó tavaszi napra ébredt a város május 1-jén. Nyoma sem volt a korábbi esős, szeles időjárásnak. A felhők elhagyták a térséget, így már semmi sem akadályozta meg az ajkaiakat és a vidékről érkezőket abban, hogy felhőtlenül élvezzék a programokat .
Az Agórán a rendezvény 9.30-kor kezdődött, de már kilenc órakor sorok álltak a lufiért. Kapott gyermek és felnőtt, bárki aki kért, és olyant, amilyent szeretett volna. A majálist az Ajkai Alumíniumipari Szakszervezet, valamint a Nagy László Városi Könyvtár és Szabadidőközpont szervezte Ajka Város Önkormányzata, a MAL Zrt. és a Le Bélier Magyarország Zrt. támogatásával.
Schwartz Béla polgármester ünnepi köszöntőjében elmondta, hogy sokan emlékeznek még a régi május elsejékre, milyen jó volt kiszakadni a hétköznapokból, a napi munkából, helyette felvonulni, együtt lenni másokkal, virslit enni és sört inni. Ajka városa ezt a szép hagyományt nemcsak megmentette, de újabb tartalommal töltötte meg. A fiúk az Agórán májusfát állítanak a szép ajkai leányoknak és asszonyoknak.
– A hagyományt és a lelkesedést, ami Ajka városát ide emelte, folytatni szeretnénk. Mutatkozzon meg az idén is ez az összetartozás, építsük tovább városunkat, szépek lettek a közterületeink, megújultak az útjaink, a házak, olyan programok, mozgalmak indultak el, amelyek elvitték a város jó hírét szerte a világban – fogalmazott a polgármester.
A hatalmas májusfára a mazsorettes lányok kötötték fel a színes szalagokat, majd a fiúk felemelték azt. Nagy erő kellett hozzá, de végül sikerült. A téren jelenlevők tapsoltak. Az Ajka-Padragkút néptáncegyüttes felnőtt csoportja adott műsort, majd kezdődött a felvonulás a további programok helyszínére, a Sportcentrumba. A menetet az Ajkai Motorosok Egyesületének tagjai vezették. Feltűntek igazi motorritkaságok, például egy 1958-as oldalkocsis járgány. Utánuk mentek a mazsorettek, majd a Bányász Fúvószenekar. Őket már az induláskor több, mint ezren követték. A sor egyre csak nőtt. Sokan a házuk előtt várták a felvonulókat, majd csatlakoztak hozzájuk. A menetben voltak tizenévesek, kisgyermekes családok, középkorúak, nyugdíjasok. A sor eleje már célba ért, a vége pedig még az út felénél sem tartott. Az autósok, akik a felvonulás miatt várakozni kényszerültek, sem voltak mérgesek. Integettek a tömegben haladóknak, volt, aki a telefonját is elővette, hogy lefotózza azt.
Miután mindenki beért, kényelmesen elhelyezkedett, kezdődött a Hangadók műsora. A sérült fiatalokból álló zenekar produkcióját végigtapsolta a népes közönség. A parkolóban ugrálóvárat és mászóvárat állítottak fel a gyerekeknek, az út másik oldalán pedig többféle körhinta várta a kikapcsolódni vágyókat. A délutáni kulturális programban először a gyermekekre gondoltak a szervezők, őket a Pulzus együttes szórakoztatta. Lehetőséget kaptak a helyi művészeti csoportok is a bemutatkozásra. A Dinamik Rock and Roll Klub műsora után a Bahar hastáncosai léptek színpadra, majd a Platina táncstúdió tagjai szórakoztatták a közönséget. Horváth Andor színművész Szécsi Pál dalokat énekelt, majd érkezett a sztárvendég, Kocsis Tibor.
Ünnepi köszöntőjében Pad Ferenc, az Ajkai Alumíniumipari Szakszervezet elnöke kijelentette, hogy ma óriási veszélyt jelent a képzett munkaerő nyugatra vándorlása, ami rengeteg társadalmi feszültség forrása. Komoly gond a szakemberhiány, a tanulólétszám csökkenése, a társadalom elöregedése. Mind kevesebb a nyugdíjjárulékot fizető munkavállaló. A munkást kell a figyelem középpontjába állítani és nem a munkát. Arra az emberre kell figyelnünk, aki dolgozott, dolgozik vagy dolgozni fog a gyárban, a hivatalban, a mezőgazdaságban, vagy otthon keresetkiegészítésként, esetleg beteg hozzátartozóját ápolja otthon akkor is, ha ezt az embert próbáló tevékenységet nem akarják megfelelően elismerni. Mi még ma is küzdünk azokért a vívmányokért, amelyeket a fejlettebb világban már elértek. Küzdeni kell a 8 órás munkaidőért, vagyis a rabszolgatörvény ellen. Mindezt akkor, amikor egyre több országban térnek át a 35, néhol a 32 órás munkahétre. Ott senki nem akar négyszáz órát túlóráztatni, főleg nem azt kikényszeríteni. Ma újra küzdeni kell a munkások biztonságáért, a munkakörülmények javításáért, amely nem luxus, hanem a dolgozók védelme. A munkaadók felelőssége, hogy megfelelő munkaeszközöket, védőfelszereléseket, berendezéseket és egyéb körülményeket, beleértve a pihenést is, biztosítson az alkalmazottaknak. Nálunk még mindig küzdeni kell az egyenlő munkáért egyenlő bér alapelvért. A nagy multiknál dolgozók sokkal kevesebbért dolgoznak Magyarországon, mint a szomszédos országokban ugyanannál a cégnél alkalmazásban állók. Az Audi szakszervezete sztrájkot kezdeményezett, amely sikeres volt. De miért is ért el sikert? A legfőbb ok, azért, mert igazuk volt. De mint tudjuk, nálunk ez kevés. És azért, mert bátrak voltak, együtt álltak ki az érdekeikért összefogva mérnököktől a betanított munkásig. És nem utolsó sorban független, jó vezetőik voltak. Ahol a dolgozók közel háromnegyede tagja az egységes szakszervezetnek, ott van sztrájkalap, van munkajogász, ami meghozza a sikert. Ma ismét választás előtt áll az ország. Az Európai Parlamenti választások tétje, hogy milyen irányban folytatjuk utunkat a jövő felé. Maradunk egy euro-szkeptikus Orbánisztánban, vagy találunk kiutat.
Dr. Ujhelyi István Európa parlamenti képviselő beszédében azt fogalmazta meg, hogy egyszerre vagyunk ajkaiak, magyarok és európaiak, akkor is, ha jelenleg olyan kormány van hatalmon Magyarországon, amelyik szembe akarja állítani az országot az unióval, az uniós intézményrendszerrel. Az idén május 1-je nem csupán a munkavállalók ünnepe, hanem az uniós csatlakozásunk 15. évfordulója is. A nálunk szerencsésebb országokban, amelyekben a kormány nem gyűlöletkeltő plakátkampányra költi a pénzt, a békét, a stabilitást és a jövőt jelenti az unió. Aki azon dolgozik, hogy kivezesse az országot az unióból a magyarok érdekei ellen dolgozik. Mi is lenne velünk az unión kívül? Nem csupán a jelenleg kint élők nem térnének haza, hanem újabb százezerek kivándorlásával kellene számolnunk. El tudjuk képzelni azt, hogy újra vasfüggöny vegyen körül bennünket, de ne csak nyugat, már kelet felé is? Magyarország 11 ezer milliárd forintot kapott az uniós tagállamok adófizetőinek a pénzéből, hogy felzárkózhasson. Mi lenne velünk az uniós támogatások nélkül? A kormánynak ezért kellene küzdenie, hogy a következő ciklusban minél több forrás jusson az országnak.
– Mi szociális Európáért küzdünk, ezért, hogy a magyar emberek is olyan színvonalon élhessenek, mint a nyugatiak. Senki ne kaphasson az európai minimálbérnél, 240 ezer forintnál kevesebbet, a nyugdíjminimum is emelkedjék 90-95 ezer forintra, a családi pótlék pedig 40-45 ezer forintra, mint az unióban. És járjon az uniós államokkal azonos színvonalú egészségügyi ellátás, ugyanis egy magyar, egy ajkai sem érdemel kevesebbet mint más országokbeli. Számomra felemelő érzés, hogy a polgármester úr meghívására Ajkán ünnepelhetek, egy olyan városban, amelyik küzd a munkahelyek megtartásáért, és megmaradt európai gondolkodásúnak. Az Európa Parlamentben is támogatom Ajkát, lesz egy emberük, akihez bátran fordulhatnak, felveszi a telefont, nyitja az ajtót. Azért küzdünk, hogy létrehozzunk egy alapot, ahova az Orbán kormány nélkül is lehet pályázni, például bölcsőde, óvoda, egészségügyi fejlesztésre vagy más beruházásra, és a pénzért is Brüsszelbe kell menni. Kidolgoztunk egy programot, amelyben a 18 éves fiataloknak az uniós államokra érvényes vasúti bérletet adunk, hogy ismerjék meg az uniós államokat, lássák, hogyan élnek ott az emberek. Ajkáról is küldjék el a fiatalokat, én pedig vendégül látom őket Brüsszelben – jelentette ki dr. Ujhelyi István.
Leave a Reply