Egy péntek este buszra szállva hazafelé indultam, amikor arra lettem figyelmes, hogy két férfi kissé elhanyagolt külsővel és három üveg sörrel szintén úgy gondolta, hogy csatlakozik a békés utazóközönséghez. A nyitott szájú alkoholt torkon ragadva – igen, a sör is alkohol -, követték a felszállókat, ügyelve azért arra is, hogy takarásban legyenek a bűnjelek. A jármű irányítója, pilótája, akire elvileg rábízzuk az életünket, még ha egy rövid időre is, fél szemmel rájuk sandított majd nagyvonalúan, egyetlen hang nélkül továbbengedte őket, hogy helyet foglaljanak a többi utas között.
Miután mindenki látta az esetet és senkinek sem volt szimpatikus a társaságuk, igyekeztek távolabbi ülőhelyeket választani. Ez szerencsére nem is volt gond, szellősen elfértünk. De azért csak nem hagyott nyugodni a gondolat: vajon ez így teljesen helyén való lenne?
Sajnos már néhányszor szem- és fültanúja voltam olyan eseteknek, amikor spicces férfiak próbáltak ismerkedni idegen hölgyekkel, akik – érthető módon – nagyon kellemetlenül érezték magukat emiatt. Azt is felháborítónak találom, hogy rendszerint egyetlen úriember sem akad, aki jobb belátásra bírná a zaklatókat. Zárójelben jegyezném meg, hogy nyilván vannak még úriemberek, hiszen én is ismerek néhányat – és itt most a néhányon van a hangsúly, mert sajnos nem ők vannak többségben. Persze nem arra gondolok, hogy vissza kellene hozni a divatba a pisztoly párbajokat, de azért még a patriarchális társadalmunk is lehetne annyira előzékeny, hogy védelmébe vegye a gyengébbik nemet.
Visszatérve a közösségi közlekedéshez – ami azért mégiscsak szebben hangzik, mint a tömegközlekedés -, odaléptem a vezetőhöz vagy sofőrhöz (kinek hogy tetszik) és finoman megkérdeztem, látta-e az esetet és mit szól mindehhez? „Nem lesz baj” – ismételte, mintha saját magát szeretné nyugtatni, mert nem engem, az egészen biztos, hiszen rám se nézett közben, egyértelmű volt, hogy nem akart foglalkozni a problémámmal. Így visszakanyarodtam a helyemre, de azért a körülöttem helyet foglalóknak is feltettem ezeket a kérdéseket. Ők úgy reagáltak, hogy valószínű a fagyit szorongató gyerekeket leparancsolták volna, de úgy látszik az más.
Persze, amíg nem nézünk utána, nem tudhatjuk mi az előírás, a pontos szabály, amit mindenképpen be kell tartani, illetve tartatni. Amire ha valaki nem hajlandó, figyelmeztetni kell rá. Léteznek íratlan szabályok is a közlekedésben, mint a józanul utazunk vagy nem zaklatunk nőket a buszon, vonaton. Szomorú, de mégis vannak, akik úgy gondolják, hogy a társadalom által előírt normák felett állnak, azok rájuk nem vonatkoznak és még szomorúbb, ha ehhez támogató közeget is találnak.
Leave a Reply