Az erdők, mezők, vetések szélén megszokott látvány a méhkaptárok sora. Az átlagember különösen nem figyel oda rájuk, inkább elkerüli, nehogy megszúrja, hiszen egyre többen allergiásak a méhcsípésre. Pedig nem kell tartani tőlük és jó lenne, ha minél többen megismernék a méhek természetét és azt a hatalmas munkát, amit a nektárgyűjtésben kifejtenek, azért, hogy a reggeli asztalról ne hiányozzon a méz.
Az Európai Mézes Reggeli program keretében, a tósokberéndi Szent István Király Római Katolikus Általános Iskolában Kundermann Béla nyugdíjas pedagógustól és Finta Attila méhésztől tájékozódhattak az ötödikes gyerekek, a méhek természetével kapcsolatban, továbbá a rájuk leselkedő veszélyekről. Közben megkóstolhattak négyféle, különböző ízű mézet. A pedagógus figyelmeztette a gyerekeket, hogy mennyire fontos a reggeli energiát, akár méz formában is, bevinni a szervezetükbe, mert „az éhség felülbírálja az figyelmüket”.
– A méhek rendkívül fontosak az életünkben, hiszen a virágok porzásában nagy szerepet töltenek be. Maurice Maeterlinck többek között a méhek életével is foglalkozó Nobel-díjas író leszögezte: “Ha a méhek kipusztulnak, valószínűleg az emberiségnek még 4 éve lenne hátra.” A megállapítás gondolkodásra késztette a tudósokat. Jogosan, mert a Földön élő növények virágainak a 80%-át ők porozzák be és általuk szaporodnak. A porzáson túl a nektárgyűjtés is rájuk hárul, amelynek eredményeként méhészek segítségével aranysárga méz kerül az éléskamrába. Mindezt a szorgalmas munkát átlagosan néhány hétig tudják végezni, hiszen körülbelül hat hetet élnek és egy méh ez alatt az idő alatt csupán egy mokkáskanálnyi mézhez szükséges nektárt képes gyűjteni. Figyelemre méltó, hogy egy kiló akácméz előállításához 140 ezer kilométert is megtesz egy méhcsalád, amely során a földet háromszor megkerülhetné. Szorgalmát a kaptárban is kifejti, amikor szárnyai csapkodásával a méz víztartalmát lecsökkenti 18-20%-ra – tájékoztatott Kundermann Béla.
Finta Attila, a méhek egészségügyi felelőse a rovarokat ért betegségekről elmondta, hogy bármennyire körültekintőek, elkerülhetetlen, hogy a varroa ázsiai méhatka és a méhek nyúlós költésrothadása fertőző betegség ne kapná el ezeket a szorgos rovarokat. A varroa atka, a hetvenes évektől tizedeli a méheket hazánkban, amely ellen gyári csíkok füstölésével és oxálsavval védekeznek. A méhek nyúlós költésrothadása ellen viszont nem lehet védekezni, ha találnak ilyen családot, akkor azt el kell égetni, a közigazgatási területre pedig védőkörzetet kell elrendelni. A tavalyi méhpusztulással kapcsolatban elmondta, hogy feltételezések ugyan vannak, de a laboratóriumi vizsgálatok még nem fejeződtek be.
A fentiekből leszűrhető, hogy nagy körültekintéssel kell a méheket gondozni, a mindennapokban figyelni minden zizzenésükre, mert betegséget bármikor elkaphatnak, de ha időben rábukkan a méhész, akkor meg lehet menteni a szorgos méheket és a méhésznek sem lesz nagy vesztesége.
Leave a Reply