Egészen friss és elképesztő megnyilvánulása a kormány egyik, egészségügyért is felelős miniszterének – aki mellesleg mélyen istenhívő, tehát minden ember egyformán fontos számára – hogy egy 32 éves, agyhártyagyulladással – későn – diagnosztizált édesanya és a tatabányai beteghordó halálát szemére vető felszólaló megnyilvánulását így kommentálta: „Igaz történetekkel tetszett szórakoztatni az Országgyűlést,… de a tatabányai beteghordót mi saját halottunknak tekintettük.” Bangóné Borbély Ildikó MSZP-s képviselő aljasnak nevezte azt az intézkedést, melynek következtében gyakorlatilag leállt a betegellátás Magyarországon és magatehetetlen, ellátásra szoruló embereket küldenek haza a kórházakból, akik otthoni szakszerű ápolása számos családot állít megoldhatatlan feladat elé.
Renit, az agyhártyagyulladásban elhunyt édesanyát, aki nyugodtan tekinthető a vírushelyzetben hozott kormánydöntések ártatlan áldozatának, egy hétéves és egy öthónapos gyermek gyászolja édesapjukkal együtt.
Az „emberminiszter” (bár ezek után nyugodtan nevezhetjük „embertelen miniszternek” is) tökéletesen érzelemmentesen viszonyult a rendszer hibáit feltáró felszólaláshoz és arról biztosította az országot (nyilvános közvetítés lévén), hogy ő „minden magyar beteg halálát 70 évesen is meggyászolja…”
Hogy ez a gyász mennyire őszinte, nem tudhatjuk, de ha az, akkor is kevésnek tűnik. Álságos szemforgatás az, ha valaki állítja: naponta négyszázszor borul gyászba a szíve. És délután mit csinál, a magyar Chuck Norris?
Az MSZP-s képviselő ugyan lemondásra szólította fel a minisztert, de ez már valószínűleg kevés. Némi penitenciára is szükség lesz – a hívő emberek nyilván tudják, mire gondolok – hogy az Úr ítélőszéke elé is megtisztult lélekkel kerülhessen majdan Kásler Miklós, aki a tízparancsolat betartásában látja a magyar egészségügy kitörési pontját – ha már szakterületén, az onkológiában harminc év alatt sem sikerült áttörést elérnie.
Olcsó poén lenne, ha azt mondanám, hogy „ilyen emberek kezében vagyunk”, de a helyzet sajnos az, hogy ilyen emberek kezében vagyunk. Van, aki közülük emberek halálhírét „szórakoztatónak” tartja.
Már hallom a cáfolatokat, hogy micsoda dolog az, hogy valaki egy köztiszteletben álló embert felelőtlenül kritizál és támadja hitelességét! Ebben csak három dolog nem stimmel. Az, hogy „köztiszteletben álló”, hogy „felelőtlenül” – lásd rémhírtörvény – és hogy „hiteles”.
Ja, és az „ember”.
Lékó Sándor
Leave a Reply