Van egy elfeledett lágyszárú évelő növény, ami egész Európában őshonos. Ez a vasfű. Vagy további nevein verbéna, orvosi vasfű, lakatfű, uborkafű, galambfű, szaporafű, illetve varázsfű. De mitől is olyan érdekes ez a lila, apró virágú növény?
A fiatalabb generáció, aki ismeri a Vámpírnaplók című filmsorozatot, az tudja mi az összefüggés Damon, Stefan és a vasfű között. Igen! Régen a vámpírok ellen is használták ezt a misztikus növényt, ezért nem csoda, ha kedvelt volt a varázslók és boszorkányok körében is. Rengeteg hiedelem és babona fűződik hozzá. A középkorban a vasfüvet olyan gyakran írták fel és oly sok betegségre, hogy a gyógynövénygyűjtők kedvencévé vált.
A vasfű elnevezésnek van némi alapja, hiszen igazolást nyert a növény erősítő, enyhe gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatása. Számos kultúra szentként tisztelte, Egyiptomban úgy tartották, hogy Ízisz könnyeiből nőtt, a görög papok pedig mindig maguknál hordták. A rómaiak egész Európában elterjesztették, lelki tisztulásukhoz használták. A legenda szerint a keresztre feszített Jézus sebeit is vasfűvel kezelték. És vajon miért gyűjtötték az utak mentén, napos legelőkön a nagymamáink? Ők nem másért mint, hogy az ecetes uborkát és a paprikát tartósítsák vele. Nem csak íz és állományjavító hatása van, hanem remek sópótló is.
Az uborka elrakásnál a megszárított és ledarált gyökerét használták fel, hogy kemény, ropogós maradjon az így eltett télire való. A virágos hajtásokat is hasznosították. Egy csokornyi azért került mindig az ecetes uborka és a paprika mellé, hogy ezzel felerősítsék a só hatását. Így kevesebb só kellett az eltevéshez.
Említik még régi szakácskönyvekben fűszerként is, például tökből vagy káposztából készült ételekhez, salátákhoz és levesekhez. Erre a célra csak a közönséges vasfű használható fel, mert ma már számos nagyvirágú, több színben pompázó, nemesített dísznövény formája létezik.
A közönséges vasfű (Verbena officinalis) igénytelen évelő növény. Találkozhatunk vele árokpartokon, utak mentén és legelőkön is. Magassága 30-120 centiméter. Karcsú, lándzsás virágfüzére kékes-lilás színű. Szaporítani magról, vagy dugványról lehet tavasszal. A magokat nem kell földdel betakarni. Úgy mint a kapornál, elég ha a föld tetejére szórjuk. A kertben könnyen tartható, szívós, igénytelen növény. Bármilyen talajon megél még a szikesen is. A nedves helyeket is szereti, de meglehetősen jó a szárazságtűrő képessége. A konkurenciát is jól bírja, ezért növénytársulásokban kifejezetten alkalmas. Júliustól augusztusig virágzik, de termést csak szeptemberben hoz. Termése négy vörösesbarna makkocska. Mivel sokáig virágzi, ezért nagyon szeretik a pillangók és a méhek.
A konyhakertbe már csak azért is érdemes ültetni, mert odavonzza az apró rovarokat és ezzel segíthetjük a kertünk többi növényének beporzását is.
Leave a Reply