Néptanító volt a szó igazi értelmében

Horváth Magda pedagógusra, iskolaigazgatóra, néptánc oktatóra, helytörténeti kutatóra, nyugdíjasklub vezetőre, szellemi vetélkedők, színpadi műsorok megálmodójára és megalkotójára emlékeztek tisztelői, egykori diákjai, munkatársai a Tósokberéndi Közösségi Házban november 5-én, ahol zsúfolásig megtöltötte a nagytermet a közönség.

A délutánon részt vett Horváth Magda öccse, István, valamint Zsuzsanna húgának a lánya, Éva. A több, mint másfél órás program Rejtőné Csizmadia Márta énekével, és Weinhardt Vanessza szavalatával kezdődött.

Rejtőné Csizmadia Márta köszöntőjében kiemelte, hogy a család átadta a közösségnek Horváth Magda kulturális és oktatási tevékenységének gazdag anyagát. A délutánon már bemutatták a kulturális hagyaték egy részét. A közösségi házban egy emlékszobát is terveznek létrehozni egykori tanítójuk tiszteletére.

Paulics István, a Nyugdíjasok „Életet az éveknekVeszprém Megyei Egyesülete elnöke egy szóval jellemezte Horváth Magda életét, ő volt a néptanító a szó klasszikus értelmében. Törődött kicsivel és naggyal, formálta környezetét. Példát mutatott, hogyan lehet a múlt értékeit megőrizni és a mindennapok részévé tenni. Emberséget önzetlenséget gyakorolni, idejét, energiáját, nem egyszer a saját pénzét a közösség javára fordítani. Tanított néptáncot, – amikor az még nem volt divat -, színdarabot gyerekeknek, felnőtteknek, énekkart és vetélkedőket szervezett, adventi műsorok betanítója, kezdeményezője volt. Ezer szállal kötődött iskolájához, lakóhelyéhez, Tósokberéndhez. Kollégaként segítette a pályakezdőket, a nyugdíjas egyesületben ápolta a hagyományokat. Pótolhatatlan munkát végzett, maradandót alkotott. A közösségi tér létrejötte, ahol a megemlékezést tartották, az ő fáradhatatlan tenni akarásának köszönhető.

Utassy István Kodály Zoltánt idézve kijelentette, a kultúrát nem az határozza meg, hogy ki az Operaház igazgatója, hanem az, hogy ki a falu tanítója. Horváth Magdához kapcsolódó emlékeiről elmondta, hogy Bulgáriában 30 gyereket nyaraltattak együtt, ott kezdődött az ismeretségük. Precíz, pontos, elkötelezett pedagógust ismert meg személyében. A hagyományok művelésének kiváló képviselőjeként minőségi munkát végzett. Nem volt olyan városi rendezvény, amin ne vett volna részt. Ajka 800 éves évfordulóját a városrész nyerte meg. Az ünnepségen Horváth Magda fel sem akart menni a színpadra, olyan szerény volt, pedig sokat dolgozott az eredményért. Egyedül élt, de soha nem volt magányos. Mindig nevetett.

Angermayer Judit a kulturális programok terén dolgozott együtt Horváth Magdával, akinek egykori tanítványai közül Németh Lajos azóta sikeres néptáncossá vált, Kiss Róbert pedig már maga is történelmet oktat.

Ozorai Sándor kisfilmjét is megnézték az emlékezők.

Az Ajka-Padragkúti Táncegyüttes szenior csoportja fellépését követően a Regős klub énekkara két dalt adott elő. Kajdi Sándor, a klub jelenlegi vezetője köszönetét fejezte ki a szervezőnek és a megemlékezőknek.

Köszönet illeti a rendezvény legfontosabb közreműködőjét, a megemlékezés megálmodóját, szervezőjét, egyben koordinátorát, Szurics Nándornét. Az ő elgondolása és munkája nélkül az emlékezetes, kitűnő program nem valósulhatott volna meg.

***

Ugyancsak megemlékeztek Horváth Magdáról, a Regős nyugdíjas klub nemrég elhunyt vezetőjéről a Veszprém megyei nyugdíjas vers- és prózaírók találkozóján november 4-én a tósokberéndi közösségi házban. A szervezők felolvasták egyik versét, amelyben szülőföldjéhez, Tósokberéndhez fűződő emlékeiről és kötődéseiről szól.

A mostani találkozóra Ajkáról, Balatonfüredről és Balatonfűzfőről érkeztek irodalomkedvelők, akik saját verseiket, prózáikat mondták el. Az élet szeretete, a család nyújtotta boldogság, a minden nehézség ellenére a szép pillanatok megélésére törekvés érződött azokból. A résztvevők többsége évek óta visszajár, így már ismerősként köszöntötte a többieket.

Egyik szerző azt mesélte el, mennyire örül, hogy megérte a dupla hetest, vagyis a 77. életévét, amit annyira várt, közben dédunokája is született. A másik rég elhunyt édesanyjának mesélte el, hogy jól megy a sora, már nagymama és szerető társ várja haza. Mindenkit megtapsoltak, majd Paulics István, a Nyugdíjasok Életet az Éveknek Veszprém Megyei Egyesülete elnöke emléklappal köszönte meg mindenkinek a részvételt.

Comments

comments

Be the first to comment

Leave a Reply