Nekünk, segítőknek, nem foglalkozásunk, hanem hivatásunk van, annak gyakorlásakor a legfontosabb a szeretet és a másik ember feltétlen tisztelete, elfogadása – vallja Kleinhans Terézia.
A Szociális Szolgáltató és Gondozási Központ igazgatója 28 éves szolgálatot követően december 31-ével vonul nyugdíjba. Pihenőévei alatt is folytatja azonban a segítő munkát, immár társadalmi munkában. Négy órás önkéntes munkát vállal, a civil élet résztvevőinek is szeretne segíteni, és továbbra is részt vesz a Szent Cecília kórus és az Időskorúak Gondozásáért Alapítvány munkájában. Végre kedvteléseinek is hódolhat, családjára több időt szentelhet, két unokája Ajkán él, így velük is gyakran találkozhat. Végre lesz több idő utazni, olvasni, színházba járni, kertészkedni…
– Az egyik legszebb hivatás, hogy szebbé tesszük a gondozásra, segítségre szoruló emberek életét – fogalmazta meg az igazgató. – A legfontosabb a szeretet, az odafigyelés, a tisztelet. A legnagyobb elismerés pedig, ha mosolyt csalunk a megfáradt, beteg ember arcára, és teljesíthetjük, amit kér. Huszonnyolc éve négy főállású és négy részfoglalkozású dolgozóval kezdtünk, ma már közel nyolcvanan vagyunk. Nagyon jó a kollektíva és a munkahelyi légkör. Ezt a nyugalmat tapasztalják az idősek is. Nem siethetünk annyira, hogy egy jó szót, egy mosolyt ne kapjon az, aki mellett elmegyünk. Az önkormányzat támogatására is számíthatunk, nekik is fontos, hogy az időskorúak méltó életet éljenek. A szolgáltatásokra nagy az igény, amit a munkatársak a bizalom jeleként értékelnek.
A padragkúti városrészben működik az 50 fős idősek klubja, ahol az étkezés mellett társaságban tölthetik napjaik egy részét a nyugdíjasok. Aki átmenetileg otthontalanná vált, életkortól függetlenül kérheti felvételét a szállásra, ahol sorsa jobbra fordulásáig biztosítják számára az életfeltételeket, a pihenést, a tisztálkodást, valamint a szociális gondozók segítenek a visszailleszkedésben. A jelzőrendszeres házi segítségnyújtás tíz éve működik, jelenleg kilencvenen veszik igénybe a szolgáltatást. A krízishelyzetben levők egy gomb megnyomásával éjjel-nappal kérhetnek segítséget. Ha jelzés érkezik, az ügyeletes azonnal indul a címre.
– Nem telefonálunk, hogy mi a baj, mert ha valaki jelez, tudjuk, hogy baj van, és mielőbb ki akarunk érkezni, nem töltjük az időt a telefonálással – tette hozzá Kleinhans Terézia. – A szolgáltatást igénybe vevőket rendszeresen látogatjuk, és ha úgy érezzük, hogy romlott az egészségi állapota, orvoshoz irányítjuk, így sok rosszullétet, azonnali beavatkozást igénylő helyzetet megelőztünk. Az idős ember tudja, hogy van, aki törődik vele. Ez a tudat megnyugtatja őt. Olyan személyek is vannak a rendszerben, akik nem túl gyakran kértek segítséget, de fontos számukra a tudat, hogy ha bármi történik, tudnak kit értesíteni.
A szociális étkezők a naponta érkező meleg ételen kívül személyre szóló gondoskodást is kapnak. A munkatárs beszélget velük, érdeklődik, miben volna szükség segítségre. Volt, aki elmondta, hogy az ajtóban állva nem is az ebédet várja legjobban, hanem azt, hogy valaki menjen oda hozzá, kérdezze meg, hogy aludt, hogyan telik a napja. Aki nem tudja magát otthonában ellátni, vagy nem akar egyedül lenni, bentlakásos intézménybe kérheti a felvételét. A gondozóházban húsz ápolásra szorulót tudnak egyidejűleg ellátni, egy beutalt legfeljebb két évig tartózkodhat ott. Az idősek otthonában és az emelt szintű otthonban egyaránt 42 személy elhelyezésére van lehetőség. Mint az igazgatótól megtudtuk, a bentlakásos intézményekbe hetvenen várnak bejutásra.
– A beköltözők úgy élnek, mint egy család, a gondozók mindent megtesznek azért, hogy tartalmasan teljenek a napjaik – fogalmazta meg. – Foglalkozásokat szervezünk, mindenkinek az igényei szerint, van lehetőség gyógytornára, kirándulásra, hozzátartozók fogadására. Az idősek számára biztonságos, akadálymentesített, tiszta, kényelmes környezetet teremtünk. Éreztetjük, hogy minden értük van, és szeretettel vesszük körül lakóinkat. Munkám során öröm volt együttműködni velük és segíteni a nyugdíjas klubok munkáját. Ők a civil élet hajtóereje Ajkán, nélkülük sokkal szegényesebb lenne a rászoruló idősek élete is – vallja.
Hosszú, mozgalmas, eseménydús évek után Kleinhans Terézia nyugállományba vonul, de nem kíván teljesen elszakadni munkahelyétől. Ha hívják rendezvényekre, ünnepségekre, örömmel visszatér.
Kleinhans Terézia irodájában
Fotó Tisler
Leave a Reply