A kukorica, vagy népies nevén tengeri, sokunk kedvenc csemegéje. Nem csak az ízéért szeretjük nagyon, hanem azért is, mert számtalan módon gyakorol jó hatást a szervezetünkre. Takarmánynövényként is kiváló, a gabonamagvak közül pedig ez a legértékesebb energiaforrás. Ültetése viszonylag nagy helyet igényel, mégis sokan termesztik a csemege és desszert változatait a kertjükben. A mostani kertápoló kicsit eltér a többitől, de remélhetőleg nem csak Gyula bácsinak, hanem sok kukoricát vető kertésznek is hasznos ötletet ad.
Úgy tartja az etikett, hogy nem illik hallgatózni. De vannak olyan helyzetek, amikor akaratlanul is részesei leszünk két ember beszélgetésének. Jó példa lehet erre a boltban a hosszú sorban állás, vagy a postán való várakozás. Így történt, hogy fültanúja lettem egy érdekes csevejnek. Gyula bácsi és János bácsi, a két főszereplő. A várakozás során megtudtam róluk, hogy mindketten több unokás nagypapák és nagyon szeretnek kertészkedni. A rövid udvariassági kérdések után (család, egészség és oltás) hamar rátaláltak a közös nevezőre, a kertre. Gyula bácsi arról kezdett panaszkodni, hogy már több éve próbálkozik a csemegekukoricával, de mindig közbe jön valami. Hol az aszály viszi el, hol pedig a fácán, a galambok, a vetési varjú és a házi veréb károsítja. Mivel a kertje a falu szélén van egy elkerítetlen részen, így sokat küzd ezekkel az állatokkal. Szinte az összes elrakott kukoricaszemet kiették tavaly neki, és ahogy fogalmazott még hírmondó sem marad belőle.
Megbeszélték, hogy létezik ugyan madárkár elleni csávázott vetőmag, de Gyula bácsi csak az unokáknak akarna vetni néhány tő édes kukoricát. Nem pedig több hektáron gazdálkodni. János bácsi csendben hallgatta egy darabig, majd nagy bölcsen feltette a kérdést? Palántázni próbáltad már? Itt kikerekedett a sokat megélt panaszosunk szeme. Mert ki hallott már olyat, hogy a kukoricát palántázzák? Majd Jánosunk így folytatta: ezek a madarak csak a szemes magot szeretik, de azt nagyon. Több kilométerről is kiszagolják valahogy, ha kukorica, vagy borsó kerül a földbe. Fogj egy nagy cserepet és szórj bele egy kis marék kukoricát. Ha kibújik a földből, várd meg míg akkora lesz, hogy kipalántázható legyen, és úgy ültesd el. Ha már szép zöld a növényed, akkor már nem kell nekik, meglátod. Én évek óta csak így ültetek -folytatta. Nekem is sok fejtörést okoztak, no meg az őzek is. Azok meg a beérett termésre jönnek. De egy próbát megér neked is. Ha így palántázod, akkor idén végre ehetnek a te unokáid is finom, saját csemegekukoricát…
Gyula bácsi csillogó szemekkel hallgatta barátját, nagyon örült a jó tanácsnak és megfogadta, hogy amint hazaér, hozzá is lát a kukoricapalánta neveléshez.
Ahogy én is hasonlóan cselekedtem és még szerintem sokan mások is, akik hallottuk ezt a beszélgetést. Akinek kis kertje van és tényleg csak pár tő kukoricát szeretne a családnak, az csatlakozzon hozzánk. A kukoricát szakaszosan tudjuk vetni, azaz április végétől egészen június végéig, akár hetente-kéthetene is. Így remélhetőleg folyamatosan ehetünk kukoricát egészen a tél beálltáig.
Leave a Reply