Az alkotás hasznos, örömet okoz, mindemellett egy nagy, „kozmikus” terv része.
A Molnár Gábor Műhely Alapítvány padragkúti telephelyén egészen inspiráló miliőbe csöppen az ember, már az épületet körülölelő, éledő kert látványa is csodálatos, hát még ha az itt folyó munkába is bepillantunk.
Szorgos kezek fáradhatatlanul szövik a színben harmonizáló, ízléses szőnyegeket, miközben többen az anyagokat vágják fel hajszálpontos csíkokra. Mindez olyan szervezetten, gördülékenyen történik, hogy így már nem is csodálkozom, amikor kiderül, hogy az egyik szövőszéken egy három méter hosszú szőnyeg készül. Alkotója olyan lelkesedéssel fűzi be az újabb szálakat, hogy látszik az elkészült munkán az elhivatottság, az alkotás öröme. Ezt a kreativitást, és nem utolsósorban a monotónia tűrését használják ki aztán minden egyes újabb tevékenység elsajátításakor, hiszen ha sikeres lesz egy termék, akkor megnő rá a kereslet. Ha nagy a kereslet, akkor bizony sokat kell belőle készíteni, akár több hónapon keresztül. Így volt ez a mostani papírfonással is, a kosarak olyan szépek és formagazdagok, valamint strapabíróak is, hogy hamar elterjedtek a legnagyobb közösségi oldalon. Mindenféle helyiségben használhatóak, csak a képzelet szabhat határt a hasznosításuknak. Különböző színben festve, lakkozva várják új gazdájukat, aki majd megtölti őket tartalommal.
Közben Lovas Irén intézményvezető körbekalauzolt bennünket a megújult intézményben, ahol a vírushelyzet karantén időszakában minden helyiséget kifestettek, vidám, világos napsárgában fürdenek a termek.
„Rengeteg fotót is készítettünk ebben az időszakban, hiszen mindenki kivette a részét a munkálatokból, jó néha elidőzni a tabló előtt, ahová a képek kerültek” -mesélte az intézményvezető.
Ezalatt felfigyelünk az ablakokba helyezett virágládákra, melyekben apró kis növények éledeznek, az idén palántákat is fognak árusítani az érdeklődőknek, de természetesen a kertbe is kiültetik őket a remek termés reményében. Hagyma, paradicsom, paprika és mindenféle zöldségek kerülnek majd ki a kertbe, hogy aztán egy közös főzés, befőzés alkalmával gyarapítsák a készleteket.
„Eközben mindenki olyan tapasztalatokat szerez, melyek nélkülözhetetlenek az önálló életvitelhez, és ez is az egyik legfőbb célunk”- fogalmazta meg Lovas Irén, aki örömmel és büszkeséggel mutatja, mi mindennel foglalkoznak.
A szociális és a rehabilitációs foglalkoztatás mellett ezek az alkotófolyamatok egészen más készségeket és képességeket fejlesztenek, mint maga a munka. Az már csak igazán hab a tortán, hogy egy ilyen jól működő manufaktúrában mindenki megkapja az alkotás öröme mellé még azt a jó érzést is, hogy szükség van rá, számítanak rá, ő is egy fontos fogaskerék ebben a gépezetben.
V.H.A.
Leave a Reply