Ha valamilyen növényt helyre vetünk, az azt jelenti, hogy a magot oda szórjuk, ahol majd a növény végső helye lesz, és innét is fogjuk betakarítani. De vannak olyan melegigényes növények, mint például a paprika aminek a magját nem tanácsos a májusi fagyok előtt a földbe ültetni, mert a hidegben elpusztul.
Ha meg május közepe után vetjük a magokat a szabadföldbe, akkor viszont nem lenne ideje a paprikáknak termést érlelni az őszi hűvös idő beállta előtt. Ezt a problémát a paprikapalánta neveléssel küszöbölhetjük ki, így amikor még a kinti időjárás nem kedvez a paprikának, mi a fűtött szobában nevelgethetjük a palántát. Ezzel a megoldással lerövidíthetjük a termesztési időt, másrészt előbbre tudjuk hozni vele a betakarítást.
Mindenképpen javasolt a palántanevelés a fejeskáposzta, a kelkáposzta, a karfiol, a dinnye, a paprika, a paradicsom és a tojásgyümölcs esetén, de javasolható az uborka, a cukkini, a patiszon, és a brokkoli palántázása is.
Több virág is jól viseli a palántázást, ilyen a Bársonyvirág (büdöske) is.
Az apró magvakat általában valamilyen szaporítóládába, vagy ültetőtálcába célszerű vetni. A magvetésnél tartsuk be a szakemberek által javasolt vetési ajánlásokat, időpontokat, és ne feledjük soha az évszázados bölcsességet: „Korai vetés ritkán jó, a késői vetés mindig rossz”.
Mivel általában mindenki helyhiánnyal küszködik és az ültetőládába is sűrűn szórta el a magokat biztos ami biztos alapon, így mostanra már szép sűrű 3-4 leveles palánták sorakoznak egymás mellett. Eljött hát az idő az egyesével történő szétültetésre, vagy tűzdelésre, szakkifejezéssel élve pikírozásra.
Erre azért van szükség, mert az összezsúfolt növény magoncok nem tudnak szépen fejlődni, hiszen egymással kell versenyezniük a fényért, a tápanyagért és a vízért. A szélsőknek több jut mindenből, hamarabb nőnek, ellenállóbbak lesznek, a középen szenvedők lassabban erősödnek, a nagyobbak elnyomják őket. Ezt az állapotot meg kell szüntetni, amit majd később nagyon meghálálnak a palánták.
Az átültetett növények a gyökérnevelésre koncentrálnak, így erősebbek lesznek. Ha keléskor kicsit megnyúltak, mélyebbre ültessük le, de a szikleveleknél mélyebben soha ne rakjunk a földbe semmilyen palántát. Ez főként a paradicsmnál jól korrigálható, mert ha mélyebbre rakjuk a megnyúlt szárakat akkor majd ott is gyökeret fog növeszteni. Az ültetésre tökéletesen megfelelnek cserép helyett a tejfölös és joghurtos dobozok is.
Fontos, hogy az átültetés előtt a dobozok alján vágjunk lyukakat, hogy elkerüljük az öntözővíz felgyülemlését. Valamint mindig címkézzük fel a poharakat, hogy később is tudjuk mit, hova ültettünk.
Tűzdelés előtt a palántaföldet locsoljuk be, hogy ne szakadjon a gyökérzet. Ha cserépből vesszük ki a magoncokat, egyszerűen fordítsuk meg a cserepet és óvatosan ütögessük ki földet a palántákkal, majd vigyázva szedjük szét a gyökérzetet. Ha ládából kell kiemelni a növényeket, akkor villával, kanállal nyúljunk alá, és egy kisebb-nagyobb csoportot emeljünk ki. Az áttűzdelés végeztével ne felejtsük el langyos vízzel alaposan beöntözni. Az átültetett palántáknak legjobb, ha innentől csak alulról, a tálcából pótoltolva kapnak nedvességet, ezzel is csökkentve a palántadőlés veszélyét. A tűzdelt palántáknak már nincs szükségük 20 fokos melegre, bőven elég a 17-18 fok is.
A növények edzését továbbra is folytathatjuk, minél több időt töltsenek kint a szabad levegőn annál jobb, de a megfázástól és napégéstől még mindig óvni kell őket. Ebben a korban már némi tápoldatot is kaphatnak, ezzel is erősítve őket a közelgő kiültetésig. A szabadföldbe ültetést május közepétől lehet megkezdeni, persze ha az idő is engedi. A megfelelően előnevelt palánták nem sínylik meg a kiültetést és később akár 2-3 héttel korábban is termőre fordulhatnak.
Leave a Reply