Karácsonyi ajándékot kaptunk – nyújtotta át kolléganőm a befőttesüveget január 5-én. – Pénz van benne, tette még hozzá.
De hát az újév elején?
Hiszen már az is nagy dolog volt, hogy karácsony előtt az FC Ajka focicsapata meglepte a fogyatékossággal élő fiatalokat egy hatalmas csocsó-asztallal, megköszönni is alig tudjuk, azóta is mennek a meccsek.
S már elkezdődött a nagy, év eleji rendcsinálás, a kezdő lendülethez való feladatok rendelése a Molnár Gábor Műhely Alapítványban is, mindenki tette a dolgát, ám még egyszer visszaköszönt az óév karácsonya.
Az újévi-karácsonyi befőttesüveg pedig jó dunsztos üveghez méltóan megőrizte az Ajkán már hagyománnyá váló „Dorner-karácsonyok” hangulatát, a forralt bor és az édes kis sütemények fahéjillatú ízét. Amikor a Kossuth-szobor környéki lakásokból lejönnek a lakók a parkba, a kedves nénik sütiket sütnek, és az emberek beszélgetnek. Közben az ovisok körtáncot járnak, a régi együttesek zenészei újra összeállnak egy kis koncertre, és a fogyatékossággal élők is készülnek egy kis zenés, verses műsorral. Egy kicsit megáll az élet, egy kicsit jó szándék száll fölénk.
Ez a kis közösség már régóta tapasztalja, hogy évről évre kevesebb a mák a bejgliben, és nem feltétlenül az aranyórákról szól az Ünnep. Sőt, túllátnak a maguk baján, és érzékelik, hogy vannak olyan rászorulók, akik örülnek a kicsinek is.
Tomor Renáta és Mocsán Péterné is ezeken a kis ünnepeken árulták a máshol feleslegessé vált gyermekjátékokat. Ezeknek az ára került a befőttesüvegbe, s került bele még pénz csak úgy, nem is kellett cserébe semmi. Nem repültek a milliók, ilyet csak tévében látnak az itt élők, de amit ők adtak, számukra milliókkal ért fel. Nekünk, a Molnár Gábor Műhely Alapítvány fogyatékossággal élő tagjainak és gondozóiknak pedig ennél is többet ér.
Néhányan azt gondolják, hogy nem segíthetnek, mert csak keveset tudnának adni. De ez nem így van. Örülünk nagyon, hogy van bátorsága a minket körülvevő lakóknak, hogy akár egészen kicsit is, de adjanak!
A kis befőttes üvegben 25 000 Ft gyűlt össze, amit nagyon köszönünk! És köszönjük, Laci bácsi, a gyümölcsöket és a tálca krémest is!
Ebben a kis üvegben sok lelket kaptunk, városlakóktól, focistáktól, és mellé egy kicsi pluszt: valóban elfogadottan, otthon vagyunk ebben a közösségben! A legjobban ezt köszönjük!
Lovas Irén
Leave a Reply