A Filharmónia Magyarország ifjúsági bérletes sorozatának második előadására várták a diákokat a művelődési központ színháztermébe február 12-én. Az interaktív zeneóra „pedagógusai” ezúttal a Savaria Rézfúvós Együttes tagjai voltak, akik Még a slagból is zene szól címmel hangszertörténetet csempésztek élvezetes előadásukba.
Jelmezben érkeztek a zeneművészek, ki bozontos ősemberként, ki elegáns frakkban, de mint kiderült, nem a farsang apropóján, sokkal inkább azért, hogy játékosan adják elő, hogyan alakultak ki a rézfúvós hangszerek az őskortól kezdve napjainkig.
Humoros bemutatójukon kiderült, hogy az odvas fa volt minden fúvós hangszernek az őse – később csontokat, kagylókat, csigákat szólaltattak meg. Elsőként különböző jelzésekre alkalmazták a zeneszerszámokat, amelyek a római korban már rézből készültek.
A következő állomás, ami változást hozott a zenei eszközök életében, fejlődésében, az a reneszánsz volt: ekkor leginkább toronyzenékre és kóruskíséretekre használták. A zenészek bemutatták, szerintük hogyan is készülhettek a darabok a reneszánsz korban. A trombitát és a vadászkürtöt a harsona követte, amely már a 15. században is képes volt arra, hogy minden hangot eljátszanak rajta az úgynevezett tolóka segítségével, amivel a hangmagasságot lehet szabályozni. A hangzásbeli különbséget megfigyelhették a gyerekek a mai modern hangszerek és a harsona között. A következő fejezet a bécsi klasszika korszaka, ekkor a hangszerek billentyűket kaptak, ezáltal változtatható lett a hosszuk, több hangot lehetett játszani rajtuk. Ehhez köthető például Mozart Varázsfuvolája, amit 1795. szeptember 30-án Bécsben mutattak be – illetve annak egy részletét eljátszották a diákoknak is. Ekkor a kor legnagyobb énekművésze is megérkezett rizsporos parókában, hiszen előkelőnek akart látszani. (Az is igaz, hogy kudarcot vallott és a zenészek szinte menekültek a színpadról – ez a humoros közjáték persze az előadás részét képezte.)
A rézfúvós hangszerek a romantika korában érték el azt a fejlettséget, amivel ma is bírnak. A zeneszerzők ezt szerencsére ki is használták. M.P. Muszorgszkij – M. Ravel: Egy kiállítás képei-t láthatták, hallhatták a diákok, amelyekhez a zenészek kölcsönözték az arcukat. Mivel minden történetben van egy szerelmi szál is, ez most sem történt másként: Georges Bizet: Carmen című operájának egy részletét idézte fel Don José tizedes és az ő szíve választottja Carmen – utóbbi szereplő a jelenlévők legnagyobb derültségére nőnek öltözve, hosszú vörös hajjal, színes fodrokban vonult fel a színpadon.
A rézfúvósokat előszeretettel alkalmazták a könnyűzenében és a dzsesszben is. Így elkalauzolták a nézőket Amerikába, hogy megmutathassák milyen lehetett a hangulat a ’20-as évek elején. A repertoár végére érve kiderült, műsoruk címválasztása nem véletlen, ugyanis fúvós hangszert nem csak csillogó rézből lehet készíteni és drága pénzen vásárolni. Ha valaki eleget gyakorol, műanyag tölcsér és locsolócső párosításával már utánozhatja is a trombita, a vadászkürt, a harsona, vagy akár a tuba hangját. De a vidámság itt nem ért véget, úgy is mondhatnánk, hogy “happy end-del” zárult a koncert, duplán is. Pharrel Williams: Happy – jére pezsdült fel leginkább a hangulat, így a zenei tanóráról nem szívesen távoztak a diákok.
Akiket a színpadon láthattunk: Németh Imre (trombita), Ujhelyi Péter (trombita), Kovács Róbert (kürt), Juhász Tibor (harsona) és Szentgyörgyvári Tibor (tuba).
Leave a Reply