A régi néphagyományok szerint október 21-én Orsolya névnapkor kell a káposztát leszedni. Az asszonyok úgy vélték, hogy azért kell a káposztát ekkor betakarítani a kertből, mert innentől már rossz idő szokott lenni és sok esőtől kirepedeznek a szép káposztafejek. A népi megfigyelés szerint Orsolya napja megjeleníti a téli időjárást is. A régi öregek úgy tartották, érdemes ilyenkor figyelni, mert ha Orsolya napján szép az idő, akkor az karácsonyig meg is marad. Reméljük beválik a megfigyelés és novemberig szép ősznek nézünk elébe.
A káposztafélék hidegtűrő zöldségfélék. Rengeteg vitamint, ásványi anyagokat és sókat tartalmaznak. Rostanyagokban is gazdag, ami serkenti az emésztést, tisztítja a szervezetet.
A fejes káposzta az egyik legrégebben ismert és termesztett zöldségféle. Már négyezer éve is termesztették az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger partvidékén. Az ősi egyiptomiak és a görögök is fogyasztották. A görögök szent növényként tisztelték, úgy gondolták, hogy a gyermekágyas anyukákat védi a gonosz szellemektől. Franciaországban pedig összefüggésbe hozták a káposztát a gyermekáldással, kisgyermekek számára a gólyamese francia változata például úgy hangzik, hogy az anyukák a babájukat káposztafejekben találják. Magyarországon a középkor óta az egyik legfontosabb zöldség a konyhában. Nemcsak főzve, hanem sütve, párolva és savanyítva is szívesen fogyasztjuk. A savanyított káposzta a közhiedelem szerint elmulasztja a másnaposságot is. Ennek a zöldségnek is irigylésre méltóan alacsony a kalóriatartalma, viszont rengeteg az ásványi anyag és a c vitamin tartalma. A káposzta áldásos hatásait Cook kapitány is felismerte, hajóútjaira mindig savanyú káposztával indult, hogy a legénységét megvédje egy esetleges skorbut fertőzéstől. A káposztafélék családjába olyan harminc vad és hibrid, és számos nemesített faj tartozik. Legtöbbjük egy- vagy kétnyári. Ha konyhakertünket káposztafélék termesztésével akarjuk gazdagítani, számolnunk kell azzal, hogy ezeknek a növénykultúráknak igen nagy a hely és víz igénye. Mint ismeretes a fejes káposztának hatalmas levélfelületet kell nevelnie, ezért megfelelő mennyiségű vízre és tápanyagellátásra van szükségünk nevelésükhöz. Kártevők tekintetében főleg a tripszek, bolhák a káposztalepke hernyói, és a repcefénybogár okozhatnak gondot. A betegségek közül pedig a káposztamozaikot, peronoszpórát, és a palántakori palántadőlést lehet megemlíteni. Többször irtunk már a növények jó és rossz szomszédságáról, így a káposztánál is érdemes kiemelni, hogy bab, cékla, paradicsom, borsó és zeller bármikor ültethető mellé, de kerüljük a hagyma és fokhagyma társaságát. A most leszedett és betakarított fejeknek számos tárolási módja van. Ha nem akarjuk rögtön felhasználni, fagyasztani vagy savanyítani, akkor legjobb, ha hűvös pincébe visszük. Sokan tartják úgy, hogy tárolásnál az a legjobb, ha gyökeresen szedjük ki a földből és a gyökerénél fogja fellógatva függesztjük fel a mennyezetre. Ezzel a módszerrel állítólag a nedvesség fokozatosan átkerül a gyökerektől a levelekig, és a káposzta sokáig megőrzi a frissességét. Ennél praktikusabb módszer a papírba csomagolás. Ekkor a káposzta fejeket egyesével többrétegű papírba csomagolják és így helyezik a polcokra. Persze időről-időre ezt is ellenőrizni kell, nehogy a becsomagolt fejek rothadni kezdjenek. Ha jól tároljuk és vigyázunk rá, akkor ősztől tavaszig a legjobb vitamin és ásványi anyag forrásunk lehet.
F.P. T. Fotó: Futó
Leave a Reply