Tizedik szalagavatóját rendezte a Molnár Gábor Óvoda, Általános Iskola, Speciális Szakiskola, Készségfejlesztő Speciális Szakiskola és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény február 6-án az iskolában. Az idén három OKJ-s vizsgával záruló szakma tanulói fejezik be tanulmányaikat, a számítógépes adatrögzítő, a parkgondozó, a textiltermék-összeállító.
Tál Zoltánné köszöntötte a megjelent vendégeket, szülőket, hozzátartozókat, tanárokat. Az énekkar egy Illés számot énekelt, majd Tóth-Fáber Réka 11. osztályos tanuló Reményik Sándor Csendes csodák című versét mondta el. Ezután Mireiter Lívia intézményvezető szólt a végzősökhöz:
– Elérkeztetek egy állomáshoz, amely egyszeri és megismételhetetlen az életben. Ma egy kis szalag kerül a szívetek fölé, amely azt hirdeti, hogy ti vagytok, akik teljesítettétek az elvárásokat, kitartottatok elhatározásotok mellett, hogy akár küzdelmek árán is, de végigjárjátok az iskolai élet útját.
Beszélt az igazgató aa szülők segítő támogatásáról is, majd így folytatta:
– A küzdelem sem csak a tiétek volt, abból mi, pedagógusok is kivettük a részünket, amikor a megingó elhatározásotokat kellett újra és újra megerősíteni, biztatni, követelni, számon kérni, segíteni, hogy meg tudjátok csinálni, ne adjátok fel, tartsatok ki.
Ezt követően Jankó Annamária és Czirók Eszter mondta el Fehérvári Zsóka A küszöbön állva című versét, majd Koller Andrea szavalata után Máté Péter Egyszer véget ér című dalának zenéjére Gulyás Lajos osztályfőnök feltűzte a szalagot a diákoknak. Pálfi Viktória az intézményvezetőnek, Magda Rita Jenifer Szabó Istvánné intézményegység-vezetőnek, Károly Júlia Vanda az osztályfőnöknek tűzte fel a szalagot a végzősök nevében.
A megható pillanatok után Czirják Zsolt végzős Kiss Richárd Szalagavató című versét mondta el, majd Radnóti Miklós Bájoló című költeményét hárman – Orsós Krisztián, Sárkány Krisztián és Kis Jácint – adták elő.
Ezután az „Egy kis segítség barátaimtól” alapítvány ajándékait kapták meg a 12. osztály tanulói. Az énekkar szívet szorongató Caramel-dalt adott elő: „Cipelem a sorsomat, de néha nem bírom el, / Keresem a lelkemet, de van, hogy nem felel…” Ezt követően kisfilmen elevenedtek meg az elmúlt évek kirándulásai a végzősök képei által.
Az ünnepség végén a tizenegyedikesek kedves vendéglátásban részesítették a tíz ünnepeltet és minden jelenlévőt.
Cs.B.É.
Leave a Reply