Michele Riml Szexpedíció című vígjátékát mutatta be a Spirit Színház október 6-án a művelődési központ színháztermében Hegyi Barbara és Seress Zoltán szereplésével. A tabutémát feszegető színművet Sexy Laundry címen először Kanadában mutatták be.
Számtalan kérdést vet fel a darab mondanivalója, mert nem csupán egy kapcsolatmentő szexterápiára invitál, hanem ennél sokkal többre. Önvizsgálatra, illetve a saját házasságunk vagy kapcsolatunk vizsgálatára késztet. Az ajkai közönség felismerte ezt, csendes figyelemmel kísérte a darabot, a humoros jeleneteken jól szórakozott és őszinte tapssal díjazta a kiváló művészek munkáját. Valószínűleg sokan magukra ismertek – vagy a házastársukra – a karakterekből – hiszen másképpen gondolkodik a nő és másképpen a férfi.
Amikor egy férfi és egy nő egymásba szeret, nem látnak mást, csakis egymást. Remélhetőleg sokan ismerjük azt a csodát, amikor megtaláljuk az igazit, életünk szerelmét, akivel örökké együtt akarunk élni. Összeházasodunk, és ahogy telnek az évek, számtalan örömteli pillanatot élünk meg együtt, szerencsésnek és boldognak érezzük magunkat, hogy töretlenül, minden bajon és krízisen keresztül még mindig együtt vagyunk. Mert eldöntöttük, és mert mindennél jobban szeretjük a másikat. A gyerekek felnőnek, a fiatalságunk eltelik, de helyette kapunk apró ráncokat, plusz kilókat és több évtizednyi tapasztalatot, talán még biztonságban is érezzük magunkat a házasságunkban, szinte a megszokás irányítja a napjainkat. És ekkor mi történik? A feleség úgy dönt, hogy elviszi a férjét egy házasságmentő „szexpedícióra”, ugyanis felismeri, hogy a házasságuk megrekedt.
De hogyan vigyünk újdonságot a szerelmi életünkbe? Töltsünk el a házastársunkkal egy romantikus hétvégét egy méregdrága szállodai szobában, piros, szexi hálóingben (már ha nők vagyunk, természetesen), miközben segítő könyvből próbáljuk elsajátítani az ötleteket ahhoz, hogyan tehetnénk újra izgalmassá az éjszakákat, hogyan fedezzük fel újra egymás testét? Adjunk egymásnak becenevet, esetleg játszunk szembekötősdit vagy táncoljunk és kapjunk elő egy korbácsot? Vajon szerencsés-e megosztanunk egymással szexuális fantáziáinkat? És mi az, amire valójában vágyunk? Végül mire vagyunk képesek egymásért, a közösen megteremtett életünkért? Kitartunk? Vagy talán feladjuk?
Számtalan komikus helyzet, amikor nem igazán tudjuk eldönteni: vajon magunkon mosolygunk-e, vagy a szereplőkön?
(Alice: Hegyi Barbara, Henry: Seress Zoltán, fordította: Csukás Márton és Csukás Barnabás
jelmez: Katona Bálint, rendező: Bányai Gábor)
Leave a Reply