Banánnal eret vágni? Félreérteni mindent, vagy a halottnak hitt főszereplőből kettőt látni? Ugyan már. Ez lehetetlen, csakúgy, mint tíz perc alatt operaénekessé válni. Vagy mégsem? A színházban minden megtörténhet és meg is történik. Olaszul vagy magyarul, de a közönség gurult a nevetéstől. A Fogi-Bulvárszínház előadásán jártunk.
Mi kell a jó komédiához? Néhány már önmagában vicces figura (ez esetben Beleznay Endre, az operaház igazgatójának titkára és Csengeri Attila, azaz Tito Merelli világhírű tenorista), egy kis paródia, aktuális poénok (mint az a bizonyos X-es faktor) és bizony egy adag morbid humor szerepcserével fűszerezve.
A Botrány az Operában című vígjátéknál mindez adott volt az ajkai közönség szórakoztatására, így a receptet már csak egyéni sziporkázással, meztelenkedéssel és egy meleg londinerrel (Straub Péter) kellett tovább fűszerezni a garantált sikerhez. A Fogi Színház társulata a modern kiszólásokat bravúrosan ötvözte az eredetileg 1934-ben játszódó történet szálaival, ahol az operába várták az Othello címszerepére Tito Merelli olasz tenoristát, de később érkezett meg, majd elaludt a saját fellépéséről, – persze a többiek azt hitték, hogy meghalt – ami humoros jelenetek egész sorát indította el így a darabban.
A nézők füle az első perekben ugyan nehezen állt rá a némileg hablaty olasz-félig magyar párbeszédek mögötti kettős tartalom megértésére, de a helyzetkomikumok, áthallások és szóviccek mindenkit átsegítettek a kritikus pontokon. Így azoknak is egyértelművé váltak az utalások, akik eleinte csak nehezen hámozták ki a cselekmény kanyargását.
A közönség az előadás előrehaladtával egyre inkább fellelkesült és beleélte magát az olaszos háttértörténetbe, a színészek minden mozdulata és pillantása nevetésre ingerelte a jelenlévőket. Szerencsére az opera, mint műfaj csak szemléltetésként volt jelen, amolyan miheztartás végett, hogy hitelessé tegye a dialógusokat, de nem uralta a darabot.
A szálak bonyolódtak, így a halottnak hitt tenoristából egyszerre kettő is termett a színpadon. A hazugságok és a félreértések pedig nemhogy kikuszálódtak volna, hanem egyre inkább az illúzió bűvkörébe vonták az ajkaiakat, akik persze nem bánták, hogy szinte a könnyeik is potyogtak az este végére. A produkcióért hosszú perceken át zúgó vastapssal jutalmazták a szereplőket.
Leave a Reply