Észbontóan jó koncertet adott a Hundows november 9-én, a Nagy László Városi Könyvtár és Szabadidő Központ színháztermében. Somogyi Lászlónak, a program szervezőjének, a zenekar névadójának jó marketing fogása volt, amikor a 60 éves évforduló jegyében hirdette meg a koncertet, ahol a 60 éve ismertté vált Shadowst idézte 2X 60 percben a Hundows együttes.
A 34 éves zenekar nyolcadik ajkai koncertjén nézőcsúcs volt, hiszen a hatvanas-hetvenes éveikben járó fiatalokkal megtelt a nézőtér. Bátran ki lehet jelenteni, hogy fiatalokkal, hiszen ennek a korosztálynak a fiatalsága elevenedett meg ezen az estén, amikor a bálok, a Kaszinóban játszott ötórai teák, vagy az Erőmű Művelődési Házában zajlott bulik hangulatát idézte fel az öt tagúra bővült zenekar. Idén Szabó Tibor szólógitáros, Balogh Sándor basszusgitáros, Mihalovics János ritmusgitáros és Kurityák István dobos mellett Kipke Tamás billentyűs, vendégzenész is bemutatkozott és szakítva a 34 éves tradícióval ez a változtatás jót tett a zenekarnak, hiszen a remek hangulat megteremtéséhez nem kellett még énekszó sem. A csupán instrumentális zene is felpezsdítette a jelenlévők szívét.
Az egykori ajkai zenészek sem hiányoztak a nézőtérről, akiknek a játékán felnőtté vált ez a korosztály és már a megjelenésükkel is felszínre törtek az emlékek a barátokat, az első szerelmeket felidézve. Hát még akkor, amikor felcsendültek a jól ismert Shadows, Cliff Richard és Spotnicks dallamok a Johnny Guitar és a Happy Guitar. De a feldolgozások között is voltak klasszikusok, mint Csajkovszkij Diótörője, az Omega Gyöngy hajú lánya, az Abba Chiquititaja, vagy a Hattyúdal című magyar film Villa Negra feldolgozása. Ez utóbbit különös nosztalgiával hallgatta a 80 éves Hoffmann Erzsébet, aki a legidősebb résztvevője volt az idei koncertnek.
Talán az sem véletlen, hogy a Hundows koncerteken a szünet mindig hosszúra nyúlik, hiszen ekkor találkoznak egymással a régen látott közeli, távoli ismerősök és felelevenítik közös emlékeiket. Nagyon jó érzés fellelni a régi mosolyokat, gesztusokat, hiába járt el az idő, ezen az estén ugyanolyan volt mindenki, mint fél évszázaddal ezelőtt. Üde, friss, jókedvű, de most nem ábrándokat kergettek, hanem a múltról merengtek.
Bizonyára Somogyi Laci, a gitárzene szerelmese, aki egymagára vállalja minden évben a szervezést, 2012. október 20-án, az első koncerten nem gondolta, hogy társadalmi eseménnyé növi ki magát Ajkán a zenekar fellépése. Pedig így történt és jövőre is jön ez a közönség, hiszen a végén úgy köszöntek el egymástól, hogy: Jövőre együtt, ugyanitt!
Leave a Reply