Dühösen kioktat egy olyan ismerősünk a közösségi oldalon egy neki nem tetsző bejegyzésért, akire ez korábban nem volt jellemző. Egy idős asszony kiabál a járókelőkkel, hogy ne álljanak meg a háza előtt beszélgetni. A szomszédok nem értik mi történt, 30 éve lakik ott, de még egy hangos szavát sem hallották. A koronavírus járvány, a megváltozott életkörülmények, az ennek következtében kialakult félelmek, az egzisztenciális bizonytalanság sokakból szorongást vált ki.
A veszély valós, és ezt nem is szabad elbagatellizálni. Bizonyos félelem természetes, és segít betartani a szabályokat. Azért nem látogatjuk a rokonokat, nem szervezünk kerti partit a barátainkkal és csak akkor hagyjuk el az otthonunkat, ha nagyon fontos.
Amikor online oktatásra tértek át az iskolák, a kollégiumokból hazaküldték a diákokat, a munkáltatók akinél lehetett, otthoni munkavégzésre küldtek, sokan örültek. De jó, nem kell korán kelni, utazni, munka mellett el lehet látni a háztartási munkát. A diákok úgy gondolták, hogy előbb beköszöntött a tavaszi szünet.
Annak is örültek sokan, hogy az egész napot együtt töltik a családdal. Játszanak, beszélgetnek. Aztán jöttek a nehézségek.
A gyerek nem érti a feladatot, a home officeben is ugyanúgy megmaradtak a határidők, nincs elég eszköz ahhoz, hogy mindenki végezhesse a feladatát. Jön a feszültség, az első hangos szó, a veszekedés. Az első napok vidáman teltek, aztán elkezdett a diákoknak hiányozni a közösség, a barátok, az edzés. Majd tudatosodott mindenkiben, itt nem néhány hétről lesz szó. Ki tudja, meddig tart ez az állapot.
Érkeztek a hírek a gyárak, boltok ideiglenes bezárásáról. A szolgáltató ágazat is csaknem teljesen leállt. A megszokott életmód hirtelen megváltozása mindenkinek nehéz még akkor is, ha tudja, meg kell tennie saját és környezete egészsége érdekében. Azok viselik a legnehezebben a helyzetet, akinek a bevétele jelentősen csökkent és tartaléka sincs, vagy nagyon kevés.
A leállás idejére jól jönne valami alkalmi munka. Az első nap a bizakodásé. Aki akar dolgozni, az tud is, gondoljuk. Csakhogy sok foglalkoztató örül, ha elküldenie nem kell senkit, felvételre végképp nincs lehetősége. A mezőgazdaságban van alkalmi munka. Oda viszont többszöröse a jelentkezők száma. A sokadik elutasítást az elkeseredés követi. Még a barátjához sem tud elmenni, hogy kibeszélje a helyzetét és megkönnyebbüljön, se az edzőterembe, hogy kidolgozza magából a stresszt. Hagyja felgyülemleni, majd egyszer csak robban.
Rákiabál a családtagjára, a szomszédra. Kezdődik a veszekedés, az összeveszés időszaka. Olyan apróságok, amelyeket korábban észre sem vettünk, elviselhetetlenné válnak. A szomszéd kutyája most sem azért ugat, hogy bennünket bosszantson. A szorongó, félelmeit felnagyító ember a környezete jelzéseit se a valóságnak megfelelően érzékeli. Ebből lesznek a félreértések, a környezetünkben élőkkel, családtagokkal, barátokkal az összeveszések, esetleg az életen át tartó harag. Ezt meg kell előzni.
A veszély egyszer elmúlik, és jó volna, ha ismét tudnánk egymással beszélgetni, úgy, mint azelőtt.
Addig még ki tudja, milyen hosszú az út. A bezártság idejét hogyan is töltsük el, hogy hasznot is hozzon számunkra?
Mindenki kíváncsi arra, hol tart a járvány. Naponta tekintsük át az erről szóló híreket, majd keressünk más, bennünket érdeklő témákat is. Az internet segítségével tartsuk a kapcsolatot szeretteinkkel. Egy jó beszélgetés így is feldobhatja a napunkat. A világhálón minden témában, legyen az főzés, kézimunkázás, vagy űrkutatás, találunk érdekes témákat. Most van idő arra, hogy elmélyedjünk abban. A mozgás most is fontos, a közösségi portálon sok edző, sportklub, fitneszterem tett közzé videokat, amelyből mindenki a kedve és felkészültsége szerint válogathat. Még eszközre sincs szükség hozzá. A templomok is zárva tartanak, több plébánia közvetíti a hívek nélkül megtartott misét. Aki újságból szeretne értesülni a friss hírekről, a kiadó online oldalán mindent megtalál.
Fel lehet használni ezt az időt nyelvtudásunk gyarapítására, verstanulásra, szakácstudásunk bővítésére. Kerüljük a stresszt, a rossz gondolatokat. Az idegesség nem old meg semmit, csak rontja a helyzetet. Tartsuk formában magunkat, ha véget ér a veszélyhelyzet tudjunk visszatérni a régi kerékvágásba.
Leave a Reply