Idén pont 100 éve, hogy az első világháború győztes nagyhatalmai: Franciaország, Olaszország és Nagy-Britannia 1920. június 4-én, 16 óra 30 perckor aláíratták a magyar küldöttséggel a trianoni békeszerződést. Ennek alkalmából Pécsi Tibor történész szűkkörű megemlékezési előadást tartott, a Hit Gyülekezete szervezésében. Az előadás Trianon gyökereitől, a kezdetektől foglalta össze az elmúlt 100 évet.
Mint ismeretes, 1920. június 4-én írták alá a versailles-i Nagy-Trianon palotában azt a békediktátumot, amely területének kétharmadával megcsonkította a történelmi Magyarországot. Így hazánk elveszítette területének és lakosságának mintegy kétharmadát, ennek megfelelően 320.000 négyzetkilométer területű, húszmilliós középhatalomból 90 ezer négyzetkilométeres, hétmillió lakost számláló kis állammá vált. Románia megszerezte a Partiumot és Erdélyt, a délszláv állam a Délvidéket, Csehszlovákia pedig a Felvidéket és Kárpátalját.
A szerződés minden más szempontból is gúzsba kötötte az országot, miután a háború egyik felelőseként tetemes jóvátételt szabott ki Magyarországra. Hadseregét 35.000 főben határozta meg, és számos egyéb gazdasági és katonai kérdés kapcsán sértette a vesztes állam szuverenitását.
A trianoni békéről tehát mindezek alapján elmondható, hogy erőszakos diktátum volt, melyet egyoldalúan kényszerítettek Magyarországra, és amely végül megtagadta mindazon elveket, melyek nevében megszületett. Annak ellenére, hogy a területüket gyarapító országok célja hivatalosan a nemzeti önrendelkezés megvalósítása, önálló nemzetállamok létrehozása volt, a békekonferencián valójában az a cél vezérelte őket, hogy Magyarország területéből minél nagyobb részt szerezhessenek meg.
A magyar küldöttség 1920. január 7-én érkezett Párizsba, gróf Apponyi Albert vezetésével, hét fő megbízottal. De hiába vitte magával Teleki a híres “vörös térképet”, ami piros színnel jelölte a Kárpát-medence etnikai viszonyait, a delegációt azonnal a Neuilly-ben lévő Château de Madrid nevű szállóba szállították, és ott házi őrizetben tartották, azaz valójában nem vehettek részt a konferencián. Végül a békeszerződést a Magyar Királyság nevében az 1920 márciusában Horthy Miklós által kinevezett Simonyi-Semadam-kormány képviseletében és felhatalmazásával Benárd Ágost, a magyar kormány népjóléti és munkaügyi minisztere, a küldöttség vezetője és Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és az államtitkár írta alá. A választás azért esett rájuk, mivel a rangos és közismert politikusok egyike sem akarta magát kompromittálni.
Több legenda is övezi a trianoni békeszerződést. Ilyen a Pozsonyt Zágrábbal összekötő „szláv korridor” eszméje, amely összekötötte volna az északi és a déli szlávokat, kihasítva még egy darabot Magyarországból. A terv végül Ausztria területi igényei miatt nem jött létre. Vagy az, hogy Georges Clemenceau annyira utálta magyar menyét, hogy Trianonnal állt rajta bosszút. Clemeceau és Michnay levelezéséből viszont kiderül, hogy após és meny között nemhogy rossz, hanem bensőséges volt a kapcsolat.
A legismertebb legenda talán az, hogy száz év elteltével, azaz 2020-ban a trianoni békeszerződés hatályát veszti és lejár. De ennek szintén semmi valóságalapja nincs. Már csak azért sem, mert a békeszerződés szövege nem tartalmaz időkorlátot még titkos záradékban sem, vagyis az ott leírt rendelkezéseket, az “új határt” örök érvényűnek tekintette. Még nyomósabb érv, hogy Trianon nem is veszítheti hatályát, mert már rég érvénytelen. Egészen pontosan 1947. február 10. óta, amikor Magyarországgal aláíratták a II. világháborút lezáró párizsi békeszerződést. Ebben rögzítették hazánk trianoni határait azzal a különbséggel, hogy Csehszlovákiának juttattak három falut a Duna jobb partján. Vagyis a magyar határokat máig érvényesen a párizsi és nem a trianoni dokumentum tartalmazza.
Leave a Reply