Az elmúlt hetekben két, városunk számára meghatározó politikussal beszélgettünk, akik folyamatban lévő törekvéseikről, terveikről és ezekből adódó feladataikról tájékoztattak bennünket. Egyikül Schwartz Béla, városunk polgármestere volt, másikuk pedig Pad Ferenc önkormányzati képviselő, aki nem mellesleg az Alumíniumipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke, s mint ilyennek jó rálátása van az országos folyamatokra is.
Schwartz Béla: A mostani elutasítás egy újabb fiaskó – de megint nem a varjaknak.
Még mindig napi problémának számít ajkán a több tucat utcában gondokat okozó „varjúkérdés”. Mivel frissen kapott levelet a vármegyei főispántól, Takács Szabolcstól, aki egyben az Országos Vadgazdálkodási Tanács elnöke, először erről kérdeztük. Hiába volt az ajkai önkormányzat partnere a témában és hiába biztosította támogatásáról Schwartz Béla kérését, ezúttal is elutasítás volt a „fensőbbség” válasza, a varjak gyérítését engedélyező törvénytervezet előkészítésében. Őt nemrégiben arról értesítette ugyanis az Agrárminisztérium Természetvédelemért felelős államtitkársága, hogy „nem tervez törvénymódosítást a vetési varjú gyérítésével kapcsolatban”. Korábban Balassa Péter országgyűlési képviselő tett kísérletet törvénymódosításra, de az ő beadványát tárgysorozatba sem vették.
Egyébként az Agrárminisztériumból érkezett és a főispánnak címzett levélből kiderül, hogy „a vetési varjú, mint védett faj gyérítését csak a természetvédelmi hatóság engedélyezheti, mivel ez az állami szerv az, amelynek feladata a természetvédelmi szempontok ismerete és figyelembevétele. Az egyes önkormányzatok felruházása ilyen jogkörrel az országosan védett faj esetében nem lehet cél, hiszen a faj megőrzése a magyar állami természetvédelem feladatai közé tartozik.”
Írnak még az államtitkárságról a vetési varjaknak hányatott sorsáról az elmúlt évtizedekben, üldöztetésükről, ami végül a drasztikus állománycsökkenésükhöz vezetett. „Újabb radikális gyérítésük (kiemelés tőlem – a szerk.) ezért sem a hazai, sem az európai uniós szabályozás alapján nem lenne elfogadható.” A levelet aláíró dr. Rácz András érezteti azt is, hogy kompromisszum, újabb fáradságos tanulmánykészítés nincs a láthatáron, hogy a varjak és az emberek életvitelének azóta kialakult ütközőpontjait feltárja. (Persze ilyen tanulmány létezik, csak még valószínűleg nem jutott el dr. Ráczhoz.) A levélíró csak azt a szívszorító képet tárja elénk, hogy a kilőtt varjak fiókái vélhetően rettenetes éhhalált szenvednének, és a gyérítés során a „humán populáció” is veszélybe kerülhetne (lásd még lepattanó lövedékek), ami már a társadalom nemtetszését is kiváltaná.
A polgármester az interjúban kiábrándultságának adott hangot az illetékes szervek tehetetlenségét látva. Az általuk javasolt mérgezéses távoltartási módszert pedig kivitelezhetetlennek és az élővilág egyéb egyedeire nézve is veszélyesnek tartja.
Nem arról van egyébként szó, hogy Ajka valamiféle uniós szabályozással szeretne szembe menni, ugyanis az ahhoz való igazodás is ad lehetőséget a probléma kezelésére. Erről Schwartz Béla többször is tájékoztatta már az illetékes minisztert – mindhiába. Közép-Európában ugyanis engedélyezhető – Romániában és Szlovákiában eredményesen működik is – a gyérítés, amit hazánkban kategorikusan tiltanak a hatóságok és természetvédelmi bírsággal fenyegetnek. Nemrégiben kiderült az is, (természetvédelmi szakemberek állítják) hogy a fészkek – költési időn kívüli – eltávolítása eredményezheti azt is, hogy a varjak kétszer annyit építenek helyettük.
Ugyancsak kérdéseket vet fel a „sólymos” módszer, hiszen hovatovább olyan sok sólyomra lenne szüksége a városnak, ami újabb problémákat vethetne fel.
A fákról a földre
Tovább csökken az önkormányzati óvodákat igénybe vevő óvodások létszáma, még akkor is, ha Ajkán több kisgyermek született az utóbbi években, mint az országos átlag. Az elmúlt három évben – a városlakók létszámának csökkenése ellenére – több kisgyermek született Ajkán, mint a kétezres évek elején, amikor a város lakossága is nagyobb volt 10-15 százalékkal a mostaninál. Tósokon 100 férőhelyes óvodát nyit a Főegyház(vár)megye, ami ugyancsak indokolja a nem túl jó állapotú Katica óvoda bezárását. (Ennek körülményeiről Ráczné Németh Csillát kérdeztük egy néhány nap múlva az Aka Tv képernyőjére kerülő interjúban.)
Ezzel kapcsolatban a polgármester kifejtette, hogy az önkormányzat egységes annak megítélésében, hogy jó az, ha minél színesebb” a város. Azaz nem egy kézben van az óvodai, az iskolai és a szociális szféra fenntartása, hanem minél több szervezet vesz részt – az állam mellett – ebben a munkában. Példát mutat a HIT Gyülekezete, ami nem csak az ajkai kosárlabda csarnok építésébe szállt be, de most Padragkúton is megpróbál iskolát nyitni. Van esély arra is, hogy az egykori csingeri Bercsényi iskolából az Evangélikus Egyház közreműködésével szociális otthon lesz. Ennek összehozásában talán segít majd Navracsics Tibor országgyűlési képviselő is, aki nem mellesleg a kormány tagja is egyben.
(Az interjú további részleteire még visszatérünk lapunkban.)
Pad Ferenc forró szeptemberre számít
Természetesen más jellegű beszélgetést folytattunk Pad Ferenccel, az Alumíniumipari Dolgozók Szakszervezetének elnökével, akit először a legújabb kormányzati „diliről”, a szakszervezeti tagdíjak munkáltató általi beszedésének eltörléséről kérdeztük. Vagyis arról, hogy a közszférában a munkáltatók a jövőben „nem lennének kötelesek” azt levonni a dolgozók béréből és átutalni azt a munkahelyi szakszervezeteknek.
Azzal interjúalanyunk egyetértett, hogy ez nyilvánvalóan fenyegető üzenet a versenyszféra számára is, de a beszélgetést távolabbról kezdtük. Azokban az időkben, amikben az „ősbűn” megfogant, s miden mai csapás gyökeret eresztett. Sokan látták már – a témában ugyancsak autentikusnak számító Kéri László, az egykori szakszervezetek gyakori vendégének számító, a Bibó Kollégium megalapításánál bábáskodó politológus is, hogy nagy baj (diktatúra) lesz abból, ha Orbán Viktor és a vele egy követ fújó csapata a kormányrúdhoz kerül. Lett is.
A demokrácia romokba hever és egymásnak adják a kilincset a Karmelita kolostorban a keleti diktátorok és autokrata vezérek.
De vissza a mába: bármilyen rosszul hangzik is, Pad Ferenc annak szurkol, hogy a negatív intézkedések hatása minél előbb érje már el a magyar társadalom ingerküszöbét és „történjen végre valami”. A mostani tagdíjbe(nem)szedési tervezetről is az a véleménye, hogy amit sejteni szoktunk a jövőről, az előbb-utóbb valóság lesz. A kormánynak ezzel a tervével is nyilvánvalóan az a célja, hogy gyengítse a szakszervezeteket, csökkentse azok reprezentativitását és tárgyalóképességét. A kormány hivatkozása az adminisztratív terhek csökkentésére egyenesen nevetséges, hiszen ma már egyszer kell beállítani a bérszámfejtő szoftvert és mindent levon, amit kell, nem könyvelők gürcölése áll a havi, rendszeres levonások mögött. Nyilván az a hátsó gondolat is ott bujkál valahol, hogy sokan „macerának” tartják majd az új rendszerre való átállást és ebben lehet is valami.
Pad Ferenc (csakúgy, mint a pedagógusok) bosszút emleget, de nem látja azért sötéten a helyzetet, hiszen a személyes kontaktusok élnek és biztosítják, hogy továbbra is mindenki tisztában legyen a szakszervezetek súlyával és szerepével.
Fontos sarokszám, hogy a foglalkozatottak 10 százalékát el kell érnie egy szakszervezetnek ahhoz, hogy reprezentatívnak legyen tekinthető, azaz a munkáltató tárgyalópartnere lehessen.
Felvetettük, hogy a szakszervezet jobban hallathatná a hangját, ha a különböző szakágak összefognának és együtt lépnének fel, azaz jobban érvényesülne a szolidaritás alapelve.
Pad Ferenc szerint a kormány úgy tűnik sikerrel osztja meg a társadalmat különböző csoportokra és rétegekre, egymással gyakran szembe állítva az embereket. A társadalom részéről így joggal érik kritikák a szakszervezeteket az összefogás hiányával kapcsolatban, de ezeket a szervezeteket is emberek alkotják, többféle politikai színezetűek, más-más vallásúak, így őket is könnyű egymással szembe állítani. A szakszervezeti vezető a saját küzdelmüket a pártokéhoz hasonlította, amelyek szintén csak kergetik az összefogás vízióját.
Nem lenne-e itt az ideje a „régi jó” módszerek felelevenítése, mint amilyen a szórólap osztogatás volt valamikor ? – tettük fel a kérdést.
De igen, felelte interjú alanyunk és példaként a közelmúltban, a székesfehérvári Ancronic-ot említette, ahol egyhetes sztrájk után engedtek a tulajdonosok a munkavállalók – egyébként reálisnak tűnő – követeléseinek. Ott jól működött a hagyományos eszközöket is felvonultató tájékoztatás.
Szó esett még az interjúban a kiküszöbölendő „potyautas” szindrómáról, a Le Bélier, mint legnagyobb ajkai foglalkoztató helyzetéről és az oda érkezett vendégmunkásokkal való „törődésről” és arról is, hogy az akkumulátorgyáraknál is sorra alakulnak a VDSZ (Vegyipari Dolgozók Szakszervezete) védőszárnyai alá tartozó üzemi szakszervezetek.
Ajkán, a Le Béliernél és a Silkem Kft-nél is sikerült erre az évre – a szakszervezetek közreműködésével – működőképes bérmegállapodást kötni. Előbbinél a városban a legnagyobb létszámú, mintegy 130-140 főnyi a külföldi munkaerő (a teljes foglalkoztatotti létszám mintegy 15 százaléka), többségében ukránok és mongolok. Vélhetően a szükségessé váló – a rendelésállomány ingadozásából adódó – túlórák többségét itt tartózkodásuk két éve alatt ők fogják bevállalni.
Pad Ferenc arra számít, hogy szeptemberben célba fog érni a szakszervezetek közös felszólítása a kormánynál és nem lép majd hatályba a tervezett legújabb „bosszútörvény”. Reméli, országosan indított petíciójuk is nyomatékosítani fogja ezt. Bízik az összefogásban és abban, hogy a pedagógusok is megfelelő támogatást kapnak végre a többi szakszervezettől.
Fotó: Lékó S.
PF interjú
L. S.
A két interjú itt megtekinthető:
Leave a Reply