Furcsa időket élünk, hiszen egyre gyakrabban hallunk vandalizmusról, rongálásról, mások értékeinek figyelmen kívül hagyásáról Ajkán (és más városokban is). Sokan természetesnek veszik, vagy tudatosan nem foglalkoznak azzal, ha kárt okoznak embertársaiknak, mert „jó buli”, vagy divat bizonyos körökben a tilosban járni, esetleg veszteséget okozni egy közösségnek, családnak. Az ilyen emberek nem gondolnak bele a tettük következményeibe, hogy azzal mások munkáját teszik tönkre, anyagi kárt okoznak, sőt a legrosszabb esetben életek foroghatnak kockán az ő „jó heccnek tűnő cselekedeteik miatt”.
Hosszan lehetne sorolni a listát kiszúrt autókerekektől, a betört szélvédőn át, a lefújt házfalakig, vagy éppen az összetört kukákig, derékba tört fákig, ám legvégsősoron mindig ugyanoda érnénk vissza. A rongálásnak egyetlen célja van: a figyelemfelhívás.
Az elkövetők 99 százalékban odafigyelésre, népszerűségre vagy bizonyos csoportok elismerésére vágynak. Mivel ezt nem tudják megvalósítani “szép szóval”, saját személyiségükkel, ezért frusztrációt éreznek, így dühvel, “menőzéssel” és agresszióval igyekeznek sikert elérni. A drasztikus megoldások persze az esetleges pillanatnyi adrenalinlöketet és “boldogságot” követően hosszú távon negatív következményeket, büntetést, priuszt vonnak maguk után, így a spirál el is indul a züllés, kivetettség, valamint a társadalmi elutasítás irányába, amelyből nagyon nehéz visszatérni. Az újrakezdés pedig végképp keveseknek adatik meg.
Lehet védekezni azzal, hogy a rossz családi környezet, a magány, az ital, vagy éppen egy szaktanári figyelmeztetés volt a kiváltó oka egy későbbi negatív cselekedetnek, ám ez nem mentesíti az egyént, hogy ne vállaljon felelősséget a tetteiért. Csak akkor válhat jobb emberré, mint a környezete, ha önszántából pont hogy elutasítja a hasonló “lehetőségeknek” még a gondolatát is.
A néma segélykiáltásokat (mint amilyen a rongálás), a társadalom nem értheti és nem is érti meg, ugyanis csak a következménnyel szembesül, ami érthető módon indulatot szül, hiszen mindenkit érzékenyen érint, ha a kemény munkával hónapok/évek alatt elért célja (autó, ingatlan, befektetett munka) esik áldozatul mások kénye-kedvének.
Figyeljünk oda egymásra és egymás értékeire, hiszen az ilyen jellegű “bosszú” tényleg nem old meg semmit, csak még több negatív szemléletet és gyűlöletet szül.
Leave a Reply