2019-es archívumunkban „véletlenül” (véletlenek nincsenek – a szerk.) találtunk egy jegyzetet, ami a modernkori feudalizmusról szól. Arról az egyre inkább kibontakozó jelenségről, ami az ország számos pontjára napjainkban egyre inkább rányomja a bélyegét. Az írás akkor került ki Rig Lajos (akkor még) országgyűlési képviselő Facebook oldalára, amikor még más személy volt a térség megválasztott országgyűlési képviselője, aki azóta a Balatonfüredi Tankerületi Központban veszi fel a fizetését.
A modernkori feudalizmus, avagy mese a vidékről
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy pár száz lelkes kis falu. A település polgármesterét mindenki ismerte és tisztelte. A polgármester nevén szólított valamennyi helyi nyugdíjast, közmunkást, a kisboltban az eladót és azokat is, akik segélyért jöttek a hivatalba. A békés település életére azonban rátelepedett a megfélemlítés. A polgármester félt a kis hűbérúrtól, aki elvárta azt, hogy a “király” támogatásáért cserébe őt kell népszerűsíteni a faluban és meggyőzni a helyieket arról, ha a kis hűbérurat leváltja valaki, akkor a faluba nem érkezik pénz, nem lesz nyugdíj, közmunka, segély, sőt, a házakba migránsok fognak költözni. Innentől kezdve mindenki a saját érdekének érezte, hogy a kis hűbérúr elkötelezett híve legyen. A polgármester és a falu többsége így a kis hűbérúrra bízta a jövőjét, az elveit. Egy megfélemlítésen alapuló függési rendszer alakult ki. A polgármester engedelmeskedett minden kérésnek, ami a kis hűbérúr népszerűsítését szolgálta, mert szeretett volna eredményt felmutatni, hogy következő alkalommal is megválassza a falu. A nyugdíjas féltette a nyugdíját és a házát azoktól a migránsoktól, akiket csak a tévében látott. A segélyért sorban álló rettegett attól, nehogy másnak adják a segélyt, a közmunkásnak pedig a munkája elvesztése, így a napi megélhetése volt a tét. De a hűség nem maradt jutalom nélkül! A létminimum alatt élők számára a krumplira, a kis tüzelőre és a néhány ezer forintos segítségre óriási szükség volt. Elégedettséget éreztek, hogy a hűségükért jár a jutalom. Egy dolgot azonban elveszítettek: a szabadságukat. Azáltal, hogy a kishűbérúr kezébe adták a sorsukat és teljes elkötelezettséget vállaltak, megtagadták maguktól a gondolkodás szabadságát. Mert bizony, amikor valaki fél, valaki másoktól függ, az az ember nem szabad. Azt az embert irányítják és a tetteit nem saját maga határozza meg, így a gondolkodását sem. Szerencsére azonban minden faluban van kivétel jócskán, akiket úgy hívnak: a remény.
fotó: film.hu
Leave a Reply