Mindenkiben ott él egy hős, csak azt kell kitalálni, ki miként tudja érvényesíteni a benne rejlő segítő szándékot. Van, aki jótékonykodik, más ételt oszt rászorulóknak, vagy állatmenhelyen segít. A legönzetlenebb cselekedetnek mégis a véradást gondolják az emberek. Tisztelik, de félnek is tőle. Sokan igazi bátorságpróbának tartják az első alkalmat, ám a tévhit ellenére a véradás nem fáj.
Rendszeres véradók azt mesélték lapunknak, hogy a négyszázötven milliliter vér levétele mindössze négy-nyolc percet vesz igénybe. Vért minden 18 és 65 év közötti, legalább 50 kg testsúlyú egészséges felnőtt adhat. Az egész folyamat, adminisztrációval és a szükséges orvosi vizsgálatokkal együtt is maximum huszonöt perc. Az időhiányra panaszkodni tehát csak kifogás. A másik gyakran hallott indok a véradástól való távolmaradásra a félelem, hogy a tű vastag és az eljárás biztosan nagyon fáj. A véradók ezt is megcáfolták, hiszen egy apró szúrást érez csak az ember. A vérellátóban dolgozók precíz és szakszerű munkájának köszönhetően senki nem él át komoly, lelki traumát jelentő fájdalmat.
Aki egyszer rászánja magát a segítségnyújtás e fajtájára, az később már úgyis természetesnek veszi, hogy visszatér. A véradásnak sok pozitívuma van. Az eljárás szűrővizsgálat is egyben, ami kontrollt jelent az önkénteseknek az egészségi állapotukra vonatkozóan. Véradást követően a szervezet felfrissül, így a véradók még egészségesebbnek érzik magukat. A pillanatnyi kellemetlen tűszúrás emlékét mindig felülírja a büszkeség élménye és a „jót tettem” érzése. A megkérdezettek többségét az motiválja, hogy aprósággal tud hatékonyan segíteni. Sokan pedig családi okokra hivatkoznak, amik kezdőlökést biztosítottak az elhatározáshoz. Valaki miatt adnak vért, másokért.
Életmentők ők, igazi hétköznapi hősök, akik minden egyes alkalommal három emberen segítenek. Tettük önzetlen, s éppen ezért a legnemesebb.
Szántó Renáta
Leave a Reply