Ezek az én gondolataim, csak én nem tudom ilyen szépen versbe önteni – mondják Józsa Károlynak, akik olvassák a verseit.
Mások úgy fogalmaznak, az ember szól verseiből. Nem akar tanítani, utat mutatni. Leírja gondolatait a szülőföldről, a családról, a természetről. Mindenről, ami az életünkben szép és nélkülözhetetlen.
Józsa Károlynak nemrég jelent meg a második verseskötete, amely bemutatója teltházat vonzott szülőfalujában, Csöglén és lakóhelyén Tósokberénden is.
Az 1952-ben Csöglén született, majd a helyi általános iskolában tanult Károly 1977 óta Ajkán él, de máig tartja a kapcsolatot szülőfalujával. Első verse is falusi gyermekévei alatt született, amiben arról ír, hogy a mezőn dolgozó édesapjának viszi az ebédet. A középiskolát Devecserben végezte, kereskedelmi érettségit szerzett, majd Ajkán kezdett dolgozni. Megnősült 1975-ben, lánya, Bernadett 1976-ban született, majd 2 év múlva Balázs fia. Felesége szintén kereskedő.
A család, a munka lekötötte az idejét. Vállalkozásba kezdtek, 30 évig papírboltot működtettek. Szerették a hivatásukat. Lányuk 2005-ben örömmel újságolta, hogy babát vár. A leendő nagyapa versben örökítette meg hatalmas örömét. Azóta születnek a versek, amelyet két kötetben, a Hulló őszi falevelek valamint az Otthontól hazáig címűben örökítette meg. Kata unokáját, Balázs fia esküvőjét szintén versben fogalmazta meg. Nem sokan mondhatják el, hogy vers született róluk. Mindegyikből sugárzik a boldogság, a szeretet.
-Gondolkodom, eszembe jut néhány sor, azt leírom, majd újabb sorokkal bővül. Idővel összeállt a vers – mesélt alkotói módszeréről. – Lehet, hogy azok a sorok, amelyek először jutottak eszembe, a vers közepén lesznek.
A ma már nyugdíjas Károly a közélet én is részt vesz. Tagja a Szépírók Asztaltársaságának és a Tósokberénd Dalkörnek. Érdekli, mi történik körülötte, a városban. Ajka várossá nyilvánítása 60. évfordulóját is verssel köszöntötte, amelyben megfogalmazza, hogy nem Ajkán született ugyan, de a várost tartja otthonának. Egyik kedvenc időtöltéséről, a horgászatról is írt. A nyugalom, a csend, a szellő simogatása boldogság. A pandémia idején az unokalátogatásról is született vers. A kétéves nem értette, hogy a nagypapa, aki máskor ölbe kapja, most miért nem megy közel hozzá.
Józsa Károly nem csupán az irodalomban, a zenében is otthon van, citerákat is gyűjt. Már 10 van neki otthon. Felújítja és elteszi emlékbe, néha játszik valamelyiken.
(ta)
Fotó: Gyarmati
Leave a Reply