ZongOpera címmel, két világhírű művész, Miklósa Erika-koloratúrszoprán és Balázs János zongoraművész adott nagy sikerű koncertet március 2-án a Nagy László Városi Művelődési Központ színháztermében.
A Filharmónia bérlet záró előadásán a legendás zongoraművész, Cziffra György születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett programsorozat részeként a zongora és az ének találkozásáé volt a főszerep. Romantikus, improvizatív, kreativitással teli, érzelemdús muzsikával az előadók maradandó zenei élményt nyújtottak a közönség számára. Az opera fenséges világából, a méltán híres szoprán nagyáriáktól, egészen a könnyed hangvételű sanzonokig repítette el hallgatóságát a két művész.
Miklósa Erika, a csillogó hangú és személyiségű opera-énekesnő két éve már fellépett Ajkán. Akkor és most is értékes és különleges darabokkal szórakoztatta a közönséget. Olyan ismert operákból énekelt részleteket, mint Verdi Álarcosbálja, vagy Strauss Denevérjéből a Kacagó ária, melyek, mint mindig, most is nagy sikert arattak. Emellett helyet kapott a műsorban egy kevésbé népszerű,gyönyörű Liszt Ferenc dal:Ha álmom mély címmel, ami olyan nagy hatással volt a közönségre, hogy pisszenés sem hallatszott a színházteremben. Felcsendült még Gershwin: Lady be good című darabja. Wolf Péter: Ave Maria című dala sem maradhatott ki az előadásból, ami ráadásként hangzott el a világban zajló eseményekre utalva.
A fiatal zongoravirtuóz, Balázs János, aki első alkalommal lépett fel Ajkán, egyike a legkeresettebb és legsikeresebb zongoraművészeknek, a világ neves koncerttermeinek állandó szereplője. Azon kevés művészek közé tartozik, akit a közönség szeretete és a szakma elismerése egyaránt körülvesz. Virtuóz játéka, magas szintű zongoratechnikája mély zeneiséggel párosul, különleges képessége van arra, hogy megszólítsa a publikumot. Ezen az estén amellett, hogy nagyszerű partnere volt a kiváló opera-énekesnőnek, három különleges zongoraátiratot is játszott. Puccini: Lauretta áriája, egy mexikói zeneszerző, Ponce: Estrellita című darabja és egy Gershwin mű csendült fel, melyeket a zongoraművész saját maga írt át. Érdekessége ezeknek az átiratoknak, hogy nincsenek hangról hangra lekottázva, sok bennük a rögtönzés lehetősége, így minden előadáson máshogy szólalnak meg, hűen tükrözve a zongorista aktuális lelkiállapotát.
A ZongOpera előadás a művészek szándéka szerint egy olyan zenei beszélgetés, amibe becsatlakozhat a koncertlátogató. Fontos, hogy elfeledtessék a műfajok, vagy az előadók és a közönség közötti távolságot, és ami leginkább célja a produkciónak, hogy a muzsika segítségével örömöt tudjanak átadni.
Mindkét művész a világ valamennyi jelentős színpadán megfordult már, de mindkettejük számára fontos, hogy eljussanak kisebb magyar településekre is. Mint mondták, a vidéki vendégszeretet páratlan, sokkal emberközelibb, szeretetteljesebb, ezért is szeretnek itthon fellépni mindketten.
NéNo
Leave a Reply