Az ajkai művelődési központ színháztermében az összes pótszékre szükség volt június 6-án, amikor Zorán koncertjére beözönlöttek a rajongók. Nagy izgalommal várták a Ti kértétek címet viselő műsort és természetesen ezúttal sem kellett csalódniuk. Az előadást óriási siker övezte.
Az előzményhez hozzátartozik az a fontos információ, hogy tavaly novemberben dupla koncertet adott Zorán és zenekara a Budapest Kongresszusi Központban. Ekkor arra kérte rajongótáborát, hogy állítsanak össze közösen egy műsort, azaz írják meg, mit szeretnének hallani a több száz dalból álló repertoárból. A kezdeményezésnek nagyobb volt a sikere a vártnál, egészen pontosan 107 nóta címe futott be az oldalukra. Ennek csak egy részét tudta beszerkeszteni a programba, amiből fájó szívvel, de sok saját kedvencet is ki kellett húznia. Végül 28 dalt sikerült beletenni, annak árán, hogy néhányat kicsit le kellett rövidítenie, gondosan ügyelve arra, hogy a dalok zenei jellegzetessége és a szövegek tartalmi lényege érintetlen maradjon. A közönségnek és a szerzőknek köszönhetően sikerült egy gondolatokban és érzelmekben gazdag műsort összeállítani, amit a 2019-es turné állomásain hallhat a nagyérdemű. Mivel az „Önök kérték” már foglalt volt – jegyezte meg viccelődve a zenész -, így lett „Ti kértétek” a koncertsorozat elnevezése.
Zorán egyszerűen kortalan, nála az adrenalin legyőzi a fáradtságot. Megtudtuk tőle azt is, hogy mindig felfokozottabb állapotban van fellépés előtt, mert ez egy szerelem: zenélni, énekelni színpadon lenni. Sikere talán abban is rejlik, hogy mindenki magáénak érezheti életművének mondanivalóját. Minden dalnak van egy külön története, amit meg is osztott a közönséggel, éppen úgy, mint a szerzőket – így gyakran hallhattuk Presser Gábor, Sztevanovity Dusan, Bródy János vagy éppen Sipeki Zoltán nevét, de a zenekar minden tagjáról elismeréssel beszélt. Nagyon fontos számára a kiváló zenészekkel való munka, az élő zenélés varázsa: vagyis ami éppen akkor megszületik a színpadon. Lehetetlen vállalkozás volt nyugodtan végigülni a koncertet, önkéntelenül is ritmusra mozogtak a lábak és többször az előadókkal együtt énekelt a közönség.
Az előadóművész igyekezett úgy összeállítani a dalokat, hogy minél változatosabb legyen a műsor: az elgondolkodtató, melankolikus számok után mindig könnyedebbek, vidámabbak, pörgősebbek következtek. Játszottak ritkán és régen előadott szerzeményeket is, mint a „Hómadár” vagy a „Nekem nem elég”, de talán a szerelmi témájú dalok voltak többségben, köztük a „Hadd legyen”, „Szeretlek”, a vokalisták előadásában a „Nagy találkozás”.
Érdekes sztorikat is megosztott a jelenlévőkkel. Kiderült például, hogy a „34.” címet banális okból kapta az egyik nótájuk, ugyanis gyorsan le kellett adni a lemezgyárnak és ez volt a 34. az addigi szerzeményeik sorában. A „Ne várd a májust” is népszerű volt mindig, de nem a cenzúra szemében: egy bizonyos szakaszt ki kellett vágni belőle, mielőtt nyilvánosságra került (azóta persze már sikerült visszacsempészni az „Ijesztő szelek fújnak kedvesem” kezdetű versszakot). A szövegek tehát időtállóak, sőt később többről szólnak, mint az adott pillanatban, amikor megszülettek. Énekeltek arról az örök emberi tulajdonságunkról is, miszerint hajlamosak vagyunk a saját gondjainkért másokat felelőssé tenni, hiszen ez sokkal egyszerűbb, könnyebb és kevésbé fájdalmas – de meg is érdemeljük, ha nekünk „Így is jó”.
Több feldolgozást is hallhattunk. A régi, beidegződött hangzás helyett az áthangszerelést nem mindig szereti a közönség, de van úgy, hogy önálló szerzeménynek értékeli: a „Romantika” hangszer nélkül szólalt meg és nagy sikert aratott.
Elmúlásról szó sem lehetett, a csodaszép „Kell ott fenn egy ország” és „A szerelemnek múlnia kell” után a rajongók kiköveteltek még egy „Egészen egyszerű dalt”, amiben nem csupán „egypár barát” volt benne, hanem az egész nézőtér.
Egy koncert sem érhet véget az „Apám hitte” nélkül, ami ezen az estén sem történt másként, majd a „Kóló” zárta a több mint két órás előadást.
Leave a Reply