Trombitás Zoltán mentőszakápolót vagy, ahogy kollégái becézik, Trombi bácsit a közelmúltban Kresz Géza Emlékéremmel jutalmazták, ugyanis már 40 éve az Országos Mentőszolgálat munkatársa. Ez idő alatt bőven volt része mások számára egy élet alatt is feldolgozhatatlan élményekben, ám ő a kezdetektől hatalmas lelkesedéssel és odaadással végzi munkáját. Pontosabban hivatását, hiszen mentősnek valóban csak az áll, aki minden körülmények között segíteni akar másokon.
A bajtársak szerint nincs még egy olyan szakápoló az OMSZ-nál, aki ennyire precíz lenne, mint Zoltán. Viccesen hozzátették azt is, hogy még az első bérlapját is bizonyára gondosan őrzi valamelyik szekrényben. Ilyen bevezető után ültem le beszélgetni vele, s hamar nyilvánvalóvá vált számomra (is), hogy egy nagyszerű emberrel hozott össze a sors, akinél a lehető legjobb helyre került a szakmai elismerés.
Mesélne a kezdetekről? Mikor és miért döntött úgy, hogy az OMSZ-nál szeretne dolgozni?
– 1979 januárjában kezdtem az OMSZ-nál dolgozni, rövid idő múlva az ajkai mentőállomásra kerültem mentőápolóként, majd mentőszakápolóként. Világéletemben szerettem az emberekkel foglakozni, illetve baj esetén segíteni rajtuk, így nem is volt kérdés a választásom.
40 év hosszú idő bármelyik munkahelyen, a mentőknél ez talán hatványozottan is igaz, hiszen minden szolgálatban emberéletekről van szó. Mennyire megterhelő ez a hivatás? Illetve mi az, amit szívesen elhagyna a szolgálatokból?
– A munkánkra mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy monoton lenne. 2007 előtt (2007. január 1-től a betegszállítást magán cégek végzik – a szerk.) volt, hogy reggeltől estig betegszállítást, illetve mentést végeztünk egyszerre. Előfordult, hogy a balesethez a kezelésre szállított beteggel együtt kellett mennünk, mivel más mentőegység nem tartózkodott a közelben… Amit szívesen kihagynék a vonulós napokból, azok a gyermekesetek, azokat nehéz feldolgozni, főleg ha tragikusan végződnek. A hosszú évek alatt sajnos nagyon sok bajtársamat is elvesztettem, ezek szintén megviseltek.
Mire hívná fel az emberek figyelmét a mentőzésből adódóan?
– Mentőt csak akkor hívjanak, ha tényleg szükség van rá. Előfordult, hogy amíg mi egy ittas, földön fekvőt próbáltunk ,,szalonképessé” tenni, – aznap már sokadik alkalommal – a város másik részére szívbeteghez kellett volna vonulnunk.
Mi volt a legérdekesebb, legabszurdabb, amivel munka közben találkozott?
– A 40 év alatt számos ellátásban vettem részt, az egyik legemlékezetesebb az volt, amikor a nagy hóban rekedtünk és az éppen a szülőszobára szállított kismama megszült a mentőben. Egy gyönyörű kislánynak adott életet.
Ön szerint kiből lesz jó szakember ezen a pályán?
– Úgy vélem abból lesz jó szakember, aki szeret és tud is bánni az emberekkel és szakmailag is képzi magát. Ez nem csak az OMSZ-nál, de mindenütt érvényes.
Hogyan fogadta az elismerést, amivel eddigi munkáját díjazták?
– A Kresz Géza emlékérmet a Mentőszolgálatnál eltöltött 40 évemre kaptam. Nagyon örültem a kitüntetésnek, de úgy vélem, hogy más cégeknél is fontos lenne, hogy elismerjék a hosszú évek munkáját.
Kitekintésként mesélne kicsit a családjáról és arról, hogy mivel foglalatoskodik a szolgálatok után?
– Lassan húsz éve élek nagyon boldog élettársi kapcsolatban, a gyermekeim már felnőttek és örömmel mondhatom, hogy négy unokával büszkélkedhetek. A hobbim a kert, nagyon szeretek a szabad levegőn tevékenykedni.
Zárásként mit üzenne az olvasóknak?
– Mindenkinek nagyon jó egészséget kívánok!
Stílusos végszó, így én már csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy az Ajkai Mentőállomás minden dolgozója Zoltánhoz hasonlóan, lelkesen végzi munkáját, értünk és szeretteinkért, így érdemes tisztában lenni azzal, hogy az Ajka és Térsége Mentésügyért Alapítványon (Budapest Bank 10101133-29006000-01005003 számlaszámon) keresztül támogathatjuk eszközbeszerzéseiket, fejlesztésüket.
Szántó Renáta
Leave a Reply