Pünkösd hétfőjén a szentmisét követően szentelte fel dr. Takáts István érseki kancellár a Keresztutat és a kálváriadombot Bakonygyepesen a templom mögötti téren. Az ünnepségen részt vett Schwartz Béla polgármester és Pék Attila önkormányzati képviselő is.
A keresztutat és kálváriadombot az elődeikre és hitükre emlékezésképpen állíttatta Bakonygyepes lakossága, amelyhez a 800. évfordulón való részvételért kapott összeget ajánlotta fel Ajka Város Önkormányzata, a Gyepesi Örökségünk Egyesület és Pék Attila önkormányzati képviselő.
Áment Márton, a Gyepesi Örökségünk Egyesület elnöke köszöntőjében elmondta, hogy a török idő utáni 1746 évi újratelepítést követően tíz év múlva már állt templom a községben, amely idővel kicsinek bizonyult. A jelenlegi templomot 1910-ben szentelték fel. Az újratelepítést követően a teljes lakosság római katolikus volt és ez így is maradt az 1960-as évekig. A keresztúttal emlékeznek a jelenlegi gyepesiek elődeikre, akik a nehéz időkben is megtartották hitüket. Áment Márton kérte a híveket, látogassanak el bármikor a kálváriához, ne csak a nagyböjtben és az egyházi ünnepeken, kérjék Isten és a település védőszentje, Szűzanya segítségét, hiszen itt mindig meghallgatásra találnak.
A szentmisén az érseki kancellár pünkösd üzenetéről, a hit fényéről szólva kijelentette, hogy mindannyian Isten ajándékai vagyunk. Ki ne szeretne boldog lenni? Mi az ahhoz vezető út? Mit kell változtatnom az életemben, hogy célt érjek? A boldogság nem jön magától, ahhoz felismerni, cselekedni kell, nem máshonnan várni a csodát. Ha az életünk egyenesbe kerül, akkor leszünk boldogok. Nem félünk, nem rettegünk, hanem bízunk Istenben. A félelemből átmegyünk az örömbe. Ez a fordulat pünkösd napján jött el az életünkbe. Az apostolok levetve korábbi félelmeiket, örömmel teltek el. Ez a meghívás mindannyiunkra vonatkozik. Akkor értettük meg, mit jelent ez, ha már tetteink nem a félelemből táplálkoznak. Félünk, hogy a másiknak több jut, félünk, hogy kimaradunk valamiből.
Láttam Budapesten a láthatatlan kiállítást. Olyan ember élethelyzetét szemléltette, akinek világtalanként, sötétségben kell leélnie az életét. Mi, akik láthatjuk a világot, élvezhetjük a színeket, a napfényt, láthatjuk az arcok szépségét, felfoghatatlan és félelmetes az örök sötétség. A kiállítás első szobája a lakást mutatja be, amely látóként kellemes hely, nem látóként félelmetes, hiszen akár a gáz égő lángját is érinthetjük, mert nem látjuk. A következő szoba, az utca ennél is félelmetesebb volt. Autók jönnek, a járdán lehetnek akadályok. Majd az erdei ösvény következett szakadékkal, folyókkal, kiálló farönkökkel, buckákkal. Legvégén egy kávézóba értünk, ahol a tárlatvezető vak ember szolgált ki. Kilépve ismét a fényre, a világosságra, teljesen más értelmet nyert. Hit nélkül éppúgy sötétben járunk. Minőségileg más életet él az, aki megtapasztalja a hit és a szeretet fényét. A szeretet fénye megszépíti az embert. A szülő a saját gyermekét tartja a legszebbnek, mert a szeretet fénye megszépíti őt. Ugyanúgy minden gyermeknek a saját édesanyja a legszebb, a legkedvesebb.
Pünkösd az az ünnep, amikor ez a fény kiárad. Önmagunkat is láthatjuk a hit fényében, hiszen életünk nem véletlen, hanem Isten ajándéka. Isten akart bennünket, mert egy olyan világot képzelt el, ami velünk teljes. Van egy kérdés, amit mindig feltettem a diákjaimnak. Kicsoda vagy te? Ebben a szóban benne van a csoda. Mindannyian csodák vagyunk. Isten mindenkit örömében teremtett, mindenkiben sok szépet rejtett el. Mindenkibe van olyan, amit csak ő tud adni. Úgy csak ő tud ölelni, úgy csak ő tud mosolyogni. A másik, hogy mi hogyan látunk másokat a hit fényében? Ne a rosszat vegyük észre a másikban, mert akkor vetélytársak, ellenfelek vesznek körül bennünket. Mindig mondtam a diákjaimnak, mondjatok három jó dolgot a társatokról. Ha a jót vesszük észre a másikban, aki éppúgy Isten gyermeke mint mi, akkor szebb lesz az életünk. És a harmadik. Milyennek látjuk életünk távlatát a hit fényében? Amit többen az élet végének látnak, az annak a beteljesülése. Hallottam egy mondást, a halotti lepelnek nincs zsebe. Amit itt, a földi életünk folyamán gyűjtöttünk vagyont, abból semmit nem vihetünk magunkkal. Azt vihetjük magunkkal, amit mi adtunk másoknak, szeretetet, kedvességet, segítséget, együttérzést és Isten azok szerint ítél meg bennünket.
Az esemény előre eltervezett esti programja – ahogyan azt az Ajkai Szóban jeleztük -, a várható rossz
időjárás miatt elmaradt, arra a következő vasárnapon kerül sor.
Leave a Reply