Sapkát húz a fejére Dragomán György író, ha nem akarja, hogy családja munka közben zavarja, tudta meg a szeptember 14-i író-olvasó találkozó népes közönsége. A sapkát felesége vásárolta neki. Az íróval és feleségével, Szabó T. Anna költővel, az ajkai származású Pávlicz Adrien beszélgetett a Nagy László szabadidőközpontban.
A Varázslat otthon és szövegek közt című találkozóra sok irodalomkedvelő látogatott el. A másfél órás beszélgetésben elhangzott, fontos, hogy minél többet beszéljünk egymással, ne csak a jelentős dolgokról, hanem azokról is, amelyek talán fontosnak sem tűnnek. Azokból rajzolódik ki ugyanis az emberek sorsa.
A két alkotó fiatalkora óta ismeri egymást. Tizenévesen települtek át Romániából, mert úgy érezték, itt jobban megtalálják számításukat és szabadabban élhetnek. Akkor Szombathelyen telepedtek le. Pávlicz Adrien kérdésére Szabó T. Anna elmondta, hogy az irodalom szeretete és a közös érdeklődés hozta össze őket.
– Mentem Gyuriékhoz, akik egy szép, boltíves házban éltek – mondta az írónő. – Gyuri épp az asztalnál ült és írt. Nagyon figyelt, láttam, megszűnt számára a külvilág. Nem is zavartam, elmentem. Később nem értette, miért nem mentem, pedig várt. Mentem, ott voltam, de éreztem, nem zavarhatom. Egy írót vagy költőt úgy képzel el a környezete, hogy ül az írógép felett, ha valami nem sikerül, kitépi a lapot, összegyűri, majd a sarokba dobja. Ma már nem így van. Ha mérgesek vagyunk, legfeljebb a laptop tetejét csaphatjuk le.
Az alkotó házaspár két gyermeke, Gábris és Pali, ma már tinédzser. A fiúk születése után megváltozott a szülők alkotási szokása is. Korábban akkor írtak, amikor kedvük volt. Utána a gyerekek életritmusához igazodtak. Sokat játszottak együtt, ma is sok közös programot szerveznek, ma már a műfordításban is segítenek a gyerekek. Már önállóak, saját maguk osztják be az idejüket.
– Vettünk egy sapkát, és férjem, ha ír, és azt akarja, ne zavarja senki, a fejére húzza, mintegy elválasztóként a körülötte zajló eseményektől – mondta Szabó T. Anna. – A regényírás hosszadalmas folyamat, sokat kell ülni egy helyben. Nekem könnyebb a dolgom, a versírás ugyanis gyorsan megy. Egy vers percek alatt megszülethet, miközben egy könyvnek hónapok, vagy akár évek szükségesek. Az egy helyben ülés megterheli a gerincet, ezért vettünk egy antigravitációs fotelt, amiben órákat el lehet tölteni kényelmesen. Nem szeretnénk, ha idősebbként a gerincfájdalom akadályozna meg néhány könyv vagy vers megszületésében.
A két alkotó elolvassa egymás írásait. Kezdetben izgultak, hogy mit szól a másik, ma már ismerik, és gyakran ki is találják egymás gondolatait.
E-mailben küldik át egymásnak véleményüket, elmentve is azt, nehogy véletlenül letöröljék.
Az elmúlt években többször vettek részt külföldi tanulmányúton.
Az íráson kívül műfordítással is foglalkoznak. Szabó T. Anna a nyáron két könyv fordításán dolgozott. A családi programok egy része el is maradt ezért, de a kész alkotás mindenkinek örömet okoz. Kirándulni pedig ősszel is lehet.
T.A.
Leave a Reply