Egy Malajziában tanuló kirgiz egyetemista önkéntesként segítette az angol nyelvtanítást, elsősorban a beszédkészség fejlesztését a Bánki Donát Intézményegységben több mint egy hónapig. Aliia Asankulova kiberbiztonság szakra jár, vagyis informatikát tanul, három testvére van és most járt először Európában.
A középiskolában fontosnak tartják az idegennyelv-tudást, hiszen köztudott, hogy 2020-tól a felsőoktatási felvételi elengedhetetlen feltétele a középfokú nyelvvizsga. A munkaerőpiacon is az élvezhet előnyt, aki használható nyelvtudással rendelkezik. Így az iskolában igyekeznek megragadni minden lehetőséget, hogy motiváljuk a diákokat a nyelvtanulásra. A korábbi években Görögországból, Brazíliából, illetve Ausztráliából fogadtak önkénteseket.
Aliia-val az iskolában beszélgettünk. A tolmácsolásban Sashalmi Melinda angol szakos tanár, munkaközösség-vezető segített, aki szerint a mosolygós, alig húsz éves fiatal lány könnyen megtalálta a közös hangot a diákokkal, akik lelkesen fogadták az ázsiai egyetemistát.
Miért gondoltál arra, hogy egy távoli országban és éppen Magyarországon önkénteskedj?
–Egy barátom hívta fel a figyelmemet a programra, aki már dolgozott önkéntesként és kíváncsi voltam, milyen lehet. Az első egyetemi év után lehetett jelentkezni, éltem is rögtön a lehetőséggel. Nagy örömmel jöttem Magyarországra, mert azt hallottam, hogy a magyar emberek kedvesek és barátságosak.
A magyar egyetemisták gyakran dolgoznak egyetem vagy főiskola mellett. Ez nálatok is így van?
-Az egyetem mellett csak a diákmunka engedélyezett, de nagyon keveset fizetnek érte, így a megélhetés nem könnyű. Én magániskolába járok, tehát van tandíj is. Az önkéntes munka mégis nagyon elterjedt.
Melyik korosztályt tanítod itt az iskolában és milyenek a tapasztalataid?
-A kilencedik évfolyamtól egészen a tizenharmadikig gyakoroljuk az angol nyelvet, rá is vannak kényszerülve a tanulók, mivel én nem tudok magyarul. Az órák anyagát mindig megkapom, a pedagógusok nem hagynak magamra, ők is bent vannak a teremben és segítenek, ha szükséges. Érdekes megtapasztalni milyen a másik oldalon állni, azóta a tanárokat még jobban tisztelem. Nem könnyű a gyerekekre odafigyelni, főképpen nagyobb létszám esetén, ilyenkor nehezebb dolgom van. A tananyag mellett sokat beszélek a gyerekeknek a kultúránkról, ezáltal számukra is kitárul a világ. Kirgizisztánban mások a szokások és a hagyományok, de a történelmet tekintve van hasonlóság is közöttünk, hiszen mi is nomád nép voltunk, mint a magyarok. A nomád játékokról hozott videóm nagyon népszerű a tanulók körében. Emellett mutattam nekik képeket arról, hogy miket eszünk. A lóhús nagyon megdöbbentette őket. Magas hegyeink vannak, ezért népszerű sportunk a síelés, ez vonzó a magyar gyerekeknek.
Van-e valami furcsaság, eltérés a magyar és a muszlim diákok viselkedésében?
-Ami számomra különös és nem könnyű megszokni, hogy itt nyilvános helyeken is kifejezik az érzelmeiket az emberek. Nálunk nem lehet ilyet tenni sem az iskolában, sem az utcán, zárkózottabbak és nyugodtabbak is vagyunk. Meglepő volt számomra, hogy itt ez nem így van.
Mit lehet tudni a családodról? Vannak testvéreid?
-Igen, három fiatalabb testvérem van, a legkisebb 4 éves. A mi országunkban ez átlagosnak számít, gyakoriak az ennél nagyobb családok is.
Mivel töltöd a szabadidődet, hogy tetszik a város, illetve a magyar kultúra?
-Én is kisvárosban születtem, ezért számomra Ajka nagyon otthonos és tetszik, hogy elérhető közelségben van minden. Elkísértek a Városi Múzeumba, ahol arra lettem figyelmes, hogy Kirgizisztánban hasonló az állat- és növényvilág és természetesen az időjárás is. Az Ajka Kristály Múzeumot direkt nekem nyitották ki, hogy megnézhessem. Az iskolában megismertették velem a népdalokat és megnéztük az Ajka-Padragkút Táncegyüttes néhány felvételét is.
Ez az első alkalom, hogy Európában járok, ezért igyekszem minél többet utazni. Többször ellátogattam már Budapestre, kapcsolatban állok a többi önkéntessel, akikkel Prágában és Rómában kirándultunk. Megtanultam néhány magyar szót: „szeretlek”, „jó napot”, „jó étvágyat”. A magyar ételek nagyon ízlenek, a gulyásleves a kedvencem.
A tanárnő szerint a diákok az elmúlt hetekben megtapasztalhatták, milyen fontos, ha valaki beszél idegen nyelven: kitárul számukra a világ, hiszen meg tudják magukat értetni más kultúrákban élőkkel, ami által magabiztosabbá, nyitottabbá válnak. Megtudtuk azt is, hogy az intézmény versenyeket, tanulmányutakat szervez Angliába, Ausztriába, illetve többször hívnak külső előadókat is.
Leave a Reply