Molnár Gáborra, a csingeri kötődésű, ám országszerte ismert íróra Beitl János, az író második unokatestvére emlékezett a Csingervölgyért Egyesület február elsején tartott Csingeri Téli Esték sorozatának első előadásán.
A rendezvényre megtelt a közösségi ház. Az egyesület tagjain kívül érkeztek irodalomkedvelők és a helytörténet iránt érdeklődők is.
Beitl János elmondta, hogy Molnár Gábor 5 éves koráig Csingerben élt, később pedig testvéreivel együtt a nyarakat töltötte a településrészen élő nagyszüleinél, sőt, az általános iskola első osztályát is ott végezte el. Szülei a vendéglátásban dolgoztak és csak így tudták megoldani gyermekeik felügyeletét. A Molnár gyerekek a többi hasonló korúval együtt játszottak. Az idősebbek közül sokan emlékeznek még rájuk.
Édesapja korai halála miatt a család megélhetése nehézzé vált. Molnár Gábor erdész szeretett volna lenni, de édesanyja nem tudta taníttatni, ezért Pápán mezőgazdasági iskolát végzett. Egy lapban olvasott arról, hogy egy brazíliai bogárgyűjtő expedícióhoz társat keresnek. Jelentkezett és őt választották. Az út kalandosra sikerült. Egy balesetben 1932. március 7-én megvakult. Új életcélt kellett keresnie. Az intézetben, ahol kezelték, megtanult gépen írni. Első kötete 1940-ben jelent meg. Állapota mellett alkotó életet élt, befogadta a művészvilág. Hamarosan az ország legnépszerűbb vadászati és útleírások írója lett, akinek műveit több tízezer példányban adták ki, volt, amelyiket többször is. Írt rádiójátékokat is. Könyveit több nyelvre, köztük portugálra, mongolra, oroszra, angolra, németre is lefordították. Megnősült, három gyermeke született. Azért, hogy a család megélhetése biztosítva legyen, a fővárosban trafikot kaptak. Ő maga javította az öngyújtókat. A trafikot lányával együtt vezette. A családtagokat mindig örömmel fogadta. Amikor a XII. kerületi Kiss János Altábornagy utcában élt egy társasházban, egyik szomszédja Szász Endre volt, aki gyakran vendégeskedett nála. Szász elmondta, mit fest, az író pedig tanácsot adott neki, mit hogyan csináljon. Egy beszélgetés során említette a festőnek, hogy szeretne ismét Brazíliába menni. Pár nap múlva hívták egy légitársaságtól, hogy lefoglaltak egy utat neki és minden el van intézve.
Az író ma már nyugdíjas korú gyermekei és a hozzátartozók örülnek, hogy a város őrzi Molnár Gábor emlékét, akinek sírja a csingeri temetőben van.
Leave a Reply