Fontos, hogy emlékezzünk és tudjunk a múltról, mert nem hagyhatjuk, hogy a tagadás újra a sötétségbe taszítson bennünket – fogalmazott Kersner Ákos szaktanár, a Bródy Imre Gimnázium magyar-történelem munkaközösségének vezetője az Elhurcolt életek című vándorkiállítás megnyitóján, amely Az Élet Menete Alapítvány révén jutott el Ajkára és a gimnáziumba is.
A tárlat rendhagyó módon mutatta be a vidéki zsidóság 1944-es tömeges deportálását és a magyarországi holokauszt eseményeit, valamint ezek közvetlen illetve közvetett előzményeit, ugyanis az alapítvány két mentora diákokkal közösen rendezte be az egyik tantermet, amit az önként vállalkozó tanulók mutattak be az érkező csoportoknak. Az alapítvány koncepciója szerint ugyanis a kortársak révén megismert tények, összefüggések hitelesebben hatnak a fiatalokra, mintha egy felnőtt kalauzolná őket a korabeli fényképeket és forrásdokumentumokat felsorakoztató panelek között, ezért az Élet Menetének munkatársai az egész délelőttöt az iskolában töltötték, hogy felkészítsék a bródysokat a tárlatvezetésre.
A tablókon tudományos alapossággal feltárt és történelmileg hiteles tényeket láthattak a gimnazisták megismerve általa a holokauszt legsötétebb korszakát. A tragédiát Auschwitz-Birkenauból származó képekkel, jól megválasztott idézetekkel és a deportálás tömegességét bemutató adatsorokkal is érzékeltették társaikkal a kiállítást vezető fiatalok.
Az alapítvány munkatársai szerint így emlék állítható mindazoknak, akiket jogaiktól megfosztottak, hazájukból kitaszítottak, elhurcoltak majd meggyilkoltak a II. világháború alatt.
A bródys diákokon túl a város több tanintézményéből is érkeztek csoportok, így közel ötszáz tanuló szembesülhetett közelebbről a holokauszt embertelenségével, amelynek a gimnázium névadója Bródy Imre is áldozatul esett. Emléke előtt is tisztelegtek a kiállítás látogatói.
Kersner Ákos nyitóbeszédében elhangzott, hogy a feltaláló ugyan mentességet élvezett a legtöbb zsidótörvény alól, cégének a Tungsramnak köszönhetően, viszont a családja már nem volt ilyen szerencsés.
– Mikor Bródy megtudta, hogy a feleségét és a lányát is deportáltál, otthagyta a biztonságot jelentő gyárat és önként utánuk ment, azt mondva, hogy „ha őket előpusztítják, én sem akarok élni”. Soha többé nem találkoztak egymással. Iskolánk névadója 1944. november 25-én tífuszban halt meg a Mühldorf közelében található lágerben – emelte ki a történelemtanár, aki szerint a holokausztról még máig sem egyszerű beszélni, annyi borzalom sűrűsödik a korszakba a kegyetlenkedéstől a megaláztatásokig. Néha egy-egy korabeli fotó úgyis többet mond mindennél.
Ezt dr. Schweitzer József professzor, főrabbi sok éve úgy fejezte ki, hogy az emberiség története folytatólagos küzdelem a sötétség ellen. Ennek a sötétségnek több millió ember esett áldozatul a II. világháború alatt, köztük Bródy is, aki a világosságért harcolt és dolgozott egész életében.
Leave a Reply