Sokoldalú alkotó, szinte minden iránt érdeklődő, afféle reneszánsz ember M. Mester Katalin: könyveket ír, fest, rajzol, újabban gyöngyöket fűz. Képzőművészeti alkotásaiból ad ízelítőt a Városi Múzeum galériájában március 9-én megnyílt kiállítása.
A tárlat címe – Fények, árnyak, gyöngyök – kifejezi tartalmát is. A fények a festők jó barátai, az árnyak egy katasztrófa nyomán vetültek pályájára és térítették más irányba, a gyöngyök pedig egy új, de egyúttal ősi kifejezésmóddal ajándékozták meg, az ősi hit szerint egyúttal védelmet is nyújtva számára.
A kiállítást egy jó barát, Badicsné Matting Mária nyitotta meg, bevezetőjében Tamási Áront idézve: „Az ember a szíve mélyén örökké oda való, ahol született.”
– Katalin életét és pályáját is meghatározza ez a vidék, a Déli-Bakony apró falvaival, öreg hegyoldalaival, kis templomtornyaival, városkáival – mondta. Szavaiból megtudtuk, hogy a művész Halimbán született, s ott vett kezébe először rajzeszközöket, hogy kifejezze mindazt, amit érzett, gondolt… Aztán a sümegi gimnáziumba, majd a győri tanítóképzőbe került, ahol értő művésztanárok keze alatt rajztudását is fejlesztette. Később Devecser, majd Ajka lett az életének, munkásságának színtere.
– Megfestette a szeretett tájat, a természet tiszta színeit, az ég fényeit, s az ember alkotta környezetet. Megihlették a múlt itt felejtett emlékei és az idő könyörtelen múlása. Szép sorozatban megrajzolta hitünk szentjeit is az attribútumaikkal. De kiváló tanító és anya is volt egyszerre… Így a művészete a háttérben bontakozott ki. Alkotásait sokszor mutathatta meg értő közönség előtt a kiállításain.
Eközben az ecsetnek nemcsak a tanítói pálcával, a fakanállal, hanem a tollal is versengenie kellett az értékes időért. M. Mester Katalinnak eddig hét kötete látott napvilágot, amelyekben többnyire emberi sorsokat mutat be, vagy helytörténeti kutatásainak eredményeit tárja elénk.
– Akár festett, akár írt Katalin, a szépség, a tisztaság, az értékek, a helytállás felmutatása volt a célja. Így szolgálta munkásságával a közösségünket – mondta Badicsné Matting Mária. A Devecserben élő művésznek azonban, sokakhoz hasonlóan, a vörösiszap-katasztrófa kizökkentette és új irányba terelte az életét. Katalin a lúgos iszap szagát érezte mindenütt, s nem festett többé olajjal. Ha vizuális kifejezésre vágyott, inkább rajzolt. Egy nagylélegzetű munka őrzi azonban a drámát: vörös iszappal átrajzolt, apokaliptikus táj tárul elénk, amely elmosott mindent, csak szimbólumok utalnak az áldozatokra, akiknek a lelkei madár képében szállnak az ég felé.
És akkor jöttek a gyöngyök! Katalin rátalált az új önkifejezési módra: a népművészet ihlette fűzött gyöngyökre. Mint mindenben, ebben a műfajban is igényeset alkotott. Tanulmányozta a népművészeti hagyományokat, gyűjtötte és újra alkotta az eredeti mintákat. Színvonalas munkáit szakmai zsűri is elismerte. Itt a tárlókban a magyar, székely, csángó és sváb motívumokat felvonultató ékszerek mellett modern hatású ajándéktárgyakat is bemutat az alkotó, aki maga is beszélt arról, hogyan talált rá a gyöngyökre.
Elmondása szerint halimbai születése és gyermekkora szinte predesztinálta a gyöngyfűzésre. Szülőfaluja határában a régészek rengeteg avar kori sírt tártak fel, amelyekben a női és a gyermeksírokban mindig találtak gyöngyöket.
– A gyöngyöt hajdan a rontás ellen viselték, bajt elhárító szerepet tulajdonítottak neki. A gyöngy soha nem ment ki a divatból, a gyöngyviseletnek története van – mondta az alkotó, kijelentését több szakkönyv adataival is illusztrálva, majd a megjelent szép számú érdeklődő és az ajkai közönség figyelmébe ajánlotta a kiállítást, amely április 5-ig tekinthető meg a múzeum nyitva tartási idejében.
lgyg
Leave a Reply