Szécsi Zoltán, háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó tartott tréninget a Cápáknak december 14-én a Városi Uszodában. A rendhagyó edzésen hasznos tippekből, szakmai felkészítésből és sztorizgatásból sem volt hiány. Lapunk bepillantást nyerhetett a találkozó rejtelmeibe.
Fürdőköpenyes, mezítlábas srácok meneteltek a medencetér felé odaértünkkor. Gyorsan kört formáltak az uszodában található ülőalkalmatosságokból, hogy egy percet se veszítsenek el a páratlan meglepetésből, amit Pfaff Péter és Bujtás Balázs edzők szerveztek nekik. A vízilabdázókat Szécsi Zoltán háromszoros olimpiai bajnok kapus látogatta ugyanis meg ezen az estén.
Az egykori válogatott az első pillanattól megtalálta a közös hangot a csapat tagjaival. Barátként üdvözölte a Cápákat és edzőiket, így a hangulat gyorsan oldódott a társaságban. Az olimpikon közvetlensége hatott a fiatalokra, akik egyre több kérdést tettek fel a sportolónak. Szó esett beszélgetés közben a bajnok pályájáról, tapasztalatairól és az évek során emlékezetessé vált pillanatokról, történetekről is. Trükköket is elárult az ajkaiaknak a példakép. A beszélgetés végén autogramot adott a fiataloknak és közös képek is készültek a találkozásról.
Pfaff Péter lapunk kérdésére elmondta, hogy szerettek volna a fiataloknak egy olyan plusz élményt biztosítani, ami feltölti és motiválja őket, hogy a későbbiekben még nagyobb kedvvel vágjanak bele a meccsekbe, edzésekbe és örömmel folytassák a sportágat.
– A szezon hosszú, mindig vannak hullámvölgyek, amikor a csapat fáradtabb, nehezebben megy a játék, vagy megkérdőjelezhető ítélet születik. Mindez negatívan hat a közös teljesítményre. Mivel ezeket a helyzeteket fel kell dolgoznunk, át kell beszélnünk, hogy építkezni tudjunk belőlük, ezért jutott eszünkbe ez a rendhagyó edzés. Kitől tanulhatnának a srácok leginkább, ha nem egy olimpikontól? Szécsi Zoltán motivációt jelent a csapatnak, mivel példaképként tekintenek rá a fiatalok, ezért meghívtuk. A fent említett témákra a kötetlen beszélgetés során ki is tértünk, hogy a játékosaink inspirációt és tippeket kapjanak a nehézségek kreatív megoldását illetően – fogalmazott az ajkai vezetőedző az előzményekről.
Az elmélet után gyakorlatban próbálták ki a hallottakat a Cápák. Szécsi Zoltán a partról segítette a munkát és figyelte a játékosok mozgását, erőnlétét. Tanácsokat adott és felhívta az ajkaiak figyelmét az esetleges hibákra.
A különleges edzés nemcsak a fiataloknak, hanem a helyi trénereknek is sokat nyújtott, ugyanis a világklasszis játékos útmutatásait megfogadva tovább tud építkezni a csapat. Megerősítést kaptak az edzők a saját módszereiket illetően is, hogy amit csinálnak az jó, de lehet még jobb is, ha folytatják a kemény munkát az ifjú pólósokkal.
Garantáltan életre szóló élményt nyújtott a találkozás az ajkaiaknak, ám a világklasszis kapus véleményére is kíváncsiak voltunk a helyi klubot és úgy általában a sportot illetően, ezért villáminterjúra invitáltuk még a medence partján. Kérdéseinkre útban hazafele, telefonon kihangosítva válaszolt.
Milyennek látod a rövid közös munka után az ajkai csapatot?
– Nagyon örülök neki, hogy ennyire szépen formálódik az ajkai vízilabda. Nyilvánvalóan sok idő és türelem kell ahhoz, hogy teljesen kiforrja magát a sportág a városban, de jó volt látni, hogy kifejezetten színvonalas minőségi, szakmai munka folyik a csapatnál, ami borzasztóan fontos a későbbi szereplésüket illetően is.
Van olyan tehetséges játékos a Cápáknál, akinek lehet ezen a pályán komolyabb jövője?
– Úgy gondolom, hogy igen. Két kiemelkedő játékost is láttam, de ezt csak úgy tudom lemérni igazán, ha néhány játék erejéig elfogadják a meghívást a csapatomba. (Szécsi jelenleg a Kaposvári VK-ban vezetőedzősödik – a szerk.) Ott kiderül, eggyel magasabb szintre valók-e.
Ezek szerint elképzelhetőnek tartod az együttműködést az ajkai csapat és a kaposvári kollektíva között?
– Sajnos elég messze van egymástól a két csapat, így közös edzések nem igazán jöhetnek szóba, viszont egy edzőtábor már sokkal esélyesebb, ahol akár állandó edzőpartnerei is lehetnének egymásnak. A lényeg, hogy meglegyen a kellő létszámú fiatal egy-egy korosztályból.
Mindenkivel nagyon közvetlen voltál az edzésen, a fiatalok felnéztek rád. Hogyan lehet szerinted a tinédzsereket hosszú távon motiválni?
– Ha tudnám, akkor szakkönyvet írnék róla, – mondta nevetve – ám egyelőre a saját gyerekeim motiválásával is néha bajlódom. Alapvetően a legfontosabb szerintem az, hogy élményt adjunk nekik. Természetesen rengeteg munka van a vízilabdával, mivel ez egy borzasztó fárasztó sport és nagyon sokat kell tenni azért, hogy valaki jól játsszon, de ha olyan élményt kapnak, ami vetekszik a mostani felgyorsult, elektronikus környezettel és megvan a siker, a közös öröm, akkor csinálni fogják. Olyan ez mintha a gyereket kalandparkba vinnéd. Ha ott rákényszeríted valami olyanra, amit nem akar, és nem tetszik neki, akkor nem fog legközelebb odamenni veled, viszont ha ráérez az ízére abba sem akarja hagyni, hiába fárad el. A vízilabda ugyanez. Kell az erőnlét és a sok munka, de ha a sikerből az egész csapat részesül, akkor egy egészséges versenyszellem és a csoporthoz tartozás élménye erősödik, ami egyre előrébb hajtja a társaságot. Lényeg, hogy élvezze a fiatal, amit csinál.
Ha már gyerekekről beszélünk, akkor nem mehetünk el az álmok mellett. Az ajkai vízilabdásoknak nagy vágya az éremszerzés. Te mit szeretnél még elérni három olimpiai arany után?
– Jó lenne egy olyan csapat szövetségi kapitánya lenni, akik olimpiai bajnokok.
Leave a Reply