Kevesen tudják, hogy március 3-a a békéért küzdő írók világnapja, holott ez a kezdeményezés is több évtizedes, 1984-ben hirdette meg a Nemzetközi Pen Klub. Számtalan megközelítés és nemzetközi szervezet létezik, amely a béke melletti kiállást, az erőszak elleni felszólalást szorgalmazza. Az irodalom tekintetében a maga csendes jelenlétével kezdetektől fogva felfedezhető az a törekvés, mellyel az erőszak mindenféle formája ellen felszólal.
A hidegháború idején a Nemzetközi Pen Klub kezdeményezésére a békétlenséget és megosztottságot is jelző berlini fal két oldalán született meg az összefogás gondolata, az irodalom eszközeivel küzdeni a háborúk és mindenféle elnyomás ellen. A hidegháború lezárása, valamint a berlini fal leomlása nem jelentette a Békéért Küzdő Írók összefogásának végét, a balkáni háború, és más konfliktusok kapcsán a mai napig működik a szervezet a Pen Klub részeként. A tagok minden év tavaszán a szlovén Bled városában gyűlnek össze, hogy kifejezetten olyan problémákkal, irodalmi művekkel foglalkozzanak, amelyek eszközök lehetnek a béke megteremtésében. Az utóbbi években a szervezet figyelme Ázsia felé irányult, ennek során sikerült már a tibeti és a kínai oldalt egy tárgyalóasztalhoz ültetni. A Pen Club békegyűlése legutóbbi konferenciáján “Az irodalom a föld nyelve” szlogent tűzte zászlajára, ennek is köszönhető a már említett kultúrpolitikai békítés.
A Békéért Küzdő Írók szövetségébe nem kell külön belépni, a PEN Klub tagjai automatikusan ide is bekerülnek. Az összefogás évtizedek óta szoros együttműködésben dolgozik az ENSZ-szel, amely az íróvilág legfontosabb képviselőjeként tekint a Pen Klubra. A magyar írók is képviseltetik magukat a jeles szervezetben, többek között tagja volt Göncz Árpád, és ide tartozott Márai Sándor és Kosztolányi Dezső is. Babits Mihály írja 1934-ben a Nyugat ankétjának „Mit tegyen az író a háborúval szemben?” indító cikkében: „Mit tegyen az író háború esetén? ezt nehéz volna megmondani. Megtörténhetik, hogy nem tehet már semmit. Bármely pillanatban vége lehet még annak a viszonylagos szólásszabadságnak is, amelyet ma élvez. De azt meg lehet mondani, hogy mit ne tegyen.” Az írás, a könyv, a jól forgatott szó, az erkölcsi erőt, nagyságot szimbolizáló szöveg mégiscsak a béke megőrzését segítő eszköz lehet. „Aki élezi, ami pusztán más, szaporítja a gyűlöletet”- írja Jókai Anna „ Mit tehet az író a békességért?” című írásában. Mindez a XXI. században is éppoly aktuális, mint évszázadokkal ezelőtt. Jogos tehát a kérdés, „De hát hol a könyv mely célhoz vezet?/ Hol a nagyobb rész boldogsága? – Ment-e / A könyvek által a világ elébb?” (Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban)
V.H.A.
Leave a Reply