Az adventi koszorún a második gyertya meggyújtásakor a református testvérekkel haladtak a megjelentek tovább az adventi úton.
Jöjjetek, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, én megnyugvást adok nektek, hangzott el a program nyitásaként. Az éneket követően Szalai Károly presbiter verset mondott. A szavalatot követően Sándor József lelkész szólt az egybegyűltekhez. Elmondta, Istent nem lehet a magunk módján szeretni. Istennél egyértelmű határok vannak. Azokat az ember nem tologathatja úgy, ahogy neki kényelmes. Aki nincs velem, ellenem van, aki nem velem gyűjt, tékozol, szólt a lelkész. Istenhez való kapcsolatunkban csak két kategória van, vele vagyunk, vagy nem vagyunk vele. Mit is jelent Krisztussal lenni?
Vannak mennyei kincsek és földi kincsek ebben az életben. Nyilvánvalóan ebben az életben mi is fizetésből élünk, szükség van az anyagi javakra, veszünk házat, autót. De fontos-e, hogy közben Krisztus kincseit gyűjtsük? Van-e a szívünkben hit, békesség, öröm? Ezeket csak Jézus adhatja meg nekünk.
A második gyertyát Ferenczi Károly gondnok gyújtotta meg.
Az Agórán minden szombaton háromnegyed hatkor kezdődik a közös karácsonyi lelki felkészülés, december 14-én az evangélikus egyházközséggel.
Leave a Reply