A Költészet Napja alkalmából tartott előadást a művelődési házban Aporfi László bakonygyepesi születésű tanár.
Az előadó bevezetőjében elmondta: boldog, hogy Bakonygyepesen láthatta meg a napvilágot és élete egy részében itt élhetett. Szentgotthárdon töltött 63 évet, de ma is megdobban a szíve, amikkor hazatérve megpillantja a templom tornyát. Gyakran tart előadást szülőfalujában. Örül, hogy mindig sok ismerőse ül a nézőtéren.
A megjelenteket Áment Márton, a Gyepesi Örökségünk Egyesület elnöke köszöntötte, majd Szili Anna elszavalta József Attila Altató című versét.
Aporfi László, aki József Attila életútját ismertette, majd verseiből olvasott fel, elmondta, hogy amikor ő járt egyetemre, még ott sem volt tananyag József Attila költészete. Miután tanítani kezdett, a diákjaival is nehéz volt megszerettetni József Attila műveit, ugyanis az nehezen érthető volt számukra.
– Ahhoz, hogy érthessük József Attila költészetét, meg kell ismerni hányatott gyermekkorát és fiatalságát. A 32 évet élt költő munkásságára rányomta a bélyegét a gyermekkori nélkülözés, a szeretet hiánya. Három éves volt, amikor édesapja elhagyta a családot. Úgy tudták, hogy Amerikába vándorolt, de Romániában telepedett le. Édesanyja nehéz fizikai munkával tartotta el három gyermekét. József Attila egy ideig nevelőszülőknél élt, majd édesanyja hazavitte. Anyja megbetegedett, majd meghalt. Ekkor kezdődtek a hányattatásai. Nővérei nem törődtek vele. Költészetéből érezhető, hogy vágyik a szeretetre, az örömre – fogalmazott az előadó.
Leave a Reply