Ha az ember nem tud éppen elutazni Finnországba, néha elég, ha hagyja magát, amikor Finnország kopogtat az ajtón. És azt hiszem, nem túlzok, ha a Mumin nevű mesebeli lényekkel némiképpen a szülőországukat is azonosítom.
Óriási élmény volt számomra múlt pénteken, a vmk kiállítótermében, az Ajkai Magyar-Finn Baráti egyesület által szervezett találkozó. Amikor először láttam meg a plakáton, hogy a „Muminokról” valaki előadást tart, majd kiugrottam a bőrömből. Hiszen én emlékszem rájuk! Az egyik kedvenc mesém volt a 90-es évek elején. Magamban már fel is idéztem Muminmamát, Muminpapát, Mumint, Pöttömöt és Vándort… – ahogyan a magyar fordításból még felderengtek a nevek. És hogy rajtuk kívül a házuk emléke is azonnal beugrott, az nem vitás! Jellegzetes kis alakokról van szó, és igen sokatmondó karakterekről. S hogy ezek a kis képzeletbeli lények – amelyeket Tove Jansson grafikus- és festőnő rajzolt meg és keltett életre történeteiben – milyen hosszú utat is jártak be az elmúlt több mint hetven évben, arról hihetetlen tájékozottsággal és lelkesedéssel Freisingerné Bodnár Judit, a Magyar-Finn Társaság elnökségi tagja mesélt az érdeklődő közönségnek.
Megtudhattuk, hogy az író svéd nemzetiségű, ezért először nem is finnül jelentek meg Mumin történetei. Mégis egyfajta jelképei, szimbólumai lettek Finnországnak. Hazájukban az ember lépten-nyomon találkozhat velük szobor, kiállítás, drága porcelán, vagy könyv formájában. Ám nem csak a finnek és a svédek rajonganak a Mumikért! Történeteiket 43 nyelvre fordították le, így a kis figurák – amelyek kikérik maguknak, hogy vízilovak lennének! – az egész világ szívébe bekúszva, számtalan országot hódítottak meg. A lelkesedés velük kapcsolatban töretlen. Mesélőnk szerint Japánban olyan kávézó is üzemel, ahová, ha egyedül ülünk be, társaságul kapunk egy hatalmas plüss Mumint, aki jókedvre derít, vagy éppen meghallgat minket. S bár eredetileg képregény formában hódítottak, később könyv, rajzfilm, színdarab is született kalandjaikról szerte a világban.
Egy kis finn nyelvleckét követően megtanulhattuk az eredeti neveket is, és azóta már nekem sem tetszik annyira a magyar fordításban szereplő „Pöttöm”, inkább hagyom, hogy a nevét finnül ízlelgessem: „Pikku Myy” (ejtsd. Pikku Mű).
Az eredetileg tervezett egy órás előadás majdnem kétszeresére nyúlt, mivel nem tudtuk elengedni a Mumikat. Hallgattuk őket magyarul felolvasás formában, majd belenézhettünk egy meserészletbe finn nyelven is. Ezt követően Freisingerné Bodnár Judit láthatóan világot járt bőröndjéhez lépett, s tartalmából mini kiállítást prezentált. Volt ott plüss és porcelán mumin, könyvek magyar és finn nyelven, tányérok, terítők, dvd-k stb… Végül levette muminos köténykéjét, s jókedvűen búcsúzott tőlünk a mi magyar „Muminmamánk”, s gondoskodott róla, hogy jó hangulatban induljon neki mindenki a maga hétvégéjének. Köszönjük!
Nyirő Mária
Leave a Reply