Kölcsey Ferenc 1823 január 22-én vetette papírra a nemzet himnuszát, az átfogó művet „a Magyar nép zivataros századaiból”. Istenhez forduló dicsőítő, könyörgő ima, a nemzeti bűnök és a nemzetre mért sorscsapások sora, amelyben a szebb jövő reményét láttatja. Az eredeti példányt a Széchenyi Könyvtárban őrzik. A napot, amelyen letisztultak a sorok, a Magyar Kultúra Napjaként ünnepeljük 1989 óta.
A Nagy László Városi Könyvtár és Szabadidő Központ kiállítótermében a Magyar Kultúra Napja alkalmából rendezett ünnepségen idén is megállapíthattuk, hogy milyen szerencsések vagyunk mi itt a városban. A kultúra szinte minden területe lehetőséget kínál az önmegvalósításra, a közösségek létrehozására és nemzeti identitásunk erősítésére.
A sokszínűséget az ünnepség két vendége Grecsó Krisztián József Attila-díjas író, költő és Hrutka Róbert napjaink egyik legsikeresebb zenésze, énekese is hallatta a Libikóka című zenés pódiumesttel. Az elhangzott versek, dalok, mintha rólunk szóltak volna. Az általunk, szüleink, nagyszüleink által sokszor megélt és hallott anekdoták, történetek felelevenedtek a horgolt terítő mellett, mert minden családnak van vissza-visszatérő története. Akár mi is lejegyezhettük volna, de így csak Grecsó Krisztián tudja, akinek zsenialitása, őszintesége, no és a humorérzéke páratlan. Hrutka Róbert örömzenéjével együtt pedig olyan atmoszférát teremtett, amely méltó volt a kultúra napjához. Az összeállítást követően Szőke Melinda, az Önkormányzati és Humánszolgáltató Iroda irodavezetője nyitotta meg az ünnepséget, aki a kultúra ezer arcát, jelentőségét hangsúlyozta.
– A Magyar Kultúra Napja nem tartozik a piros betűs ünnepnapok közé, mégis 1989 óta irányítja rá a figyelmünket azokra a tárgyi és szellemi értékekre, melyeket büszkén érezhetünk magunkénak és magyarnak. A Magyar Kultúra Napja apropót jelent értékeink tudatosítására egy olyan korban, amikor a mennyiségi szemlélet, a külsőségek, az anyagi és gazdasági érdekek a meghatározóak. Vallom, hogy a Magyar Kultúra Napja olyan ünnepe a magyarságnak, mellyel emlékeztethetjük magunkat arra, hogy belső értékeink, hagyományaink nélkül milyen kevés lenne az ember, milyen üresek lennének közösségeink és milyen színtelen lenne országunk karaktere.
Talán nem véletlen az sem, hogy a Himnusz végső megszületésének dátumához kapcsolták a Magyar Kultúra ünnepnapját, hiszen a kultúra ápolása a kulcsa annak az összetartozásnak, amit nemzeti Himnuszunk szellemisége magában hordoz.
A kultúrát megélni kell. Megélni és éltetni kell, ápolni és továbbadni, magunkban hordozni és megismertetni, a kultúrát hirdetni és terjeszteni kell, mert a kultúra mindannyiunké – szögezte le Szőke Melinda, majd folytatta. – Talán egyetértenek velem abban, hogy kultúránk szimbolikus és kézzelfogható értékei közé a művészeti alkotások, a tudományos felfedezések, szokásaink és hagyományaink mellett magyarságunk és magyarságunkban gyökerező létezésünk valamennyi szegmense beletartozik. Kultúránk megteremtett, megalkotott értékei hidat építenek a magyar társadalom közösségei között, hidat építenek a magyar nép és más népek kultúrája között.
A magyarságot történetének zivataros és békés századai során számtalan hatás érte, amelyek alakították, intenzíven formálták, gazdagították ősi kultúránkat, amelyben ma is ott lüktet a más népekkel, kultúrákkal való találkozás megannyi hatása, és bizony traumája is.
A különböző hatások következményeként kultúránk befogadó kultúrává lett, amelyet aztán az évszázadok során a magyar nép önmaga is formált, gyarapított és ez a kultúra értékként kezelte/kezeli az országunkban élő nemzetiségek kultúráját is – hangoztatta a szónok.
Elismeréssel szólt az Ajkai Képzőművészeti Egyesület tagjainak felbecsülhetetlen munkájáról, amelyet több, mint két évtizede fejtenek ki, gyarapítva a város kulturális örökségét. Kiemelte Papp Béla elnök és K. Takács Magdolna művészeti vezető tevékenységét, amelyek hozzájárultak, ahhoz, hogy idén is színvonalas kiállítással rangot adnak e jeles ünnepnek.
A kiállított alkotásokat húsz művész készítette. Mindnyájan megmutatták magukat, továbbgondolásra késztettek bennünket, hogy azt lássuk, amit számunkra sugallnak a színek és a formák. A méltatás sem maradt el, hiszen hagyománnyá vált, hogy minden évben ezen ünnepség keretében vehetnek át elismeréseket a kiállító képzőművészeti egyesület tagjai. Idén Csabai Tibor grafikusművész és K. Takács Magdolna festőművész javaslata alapján Ajka Város Önkormányzatának elismerését Papp Béla festő, az egyesület elnöke vehette át Schwartz Béla polgármestertől. A Nagy László Városi Könyvtár és Szabadidő Központ elismerését dr. Kacziba Ferenc festő kapta, amelyet Bábics Valéria, az intézmény igazgatója adott át. Gerencsér Hilda önkormányzati képviselőtől László Józsefné vett át jutalmat. Díjat ajánlott fel a Dorner Alumíniumöntöde, amelyet Ozorainé Bali Ilonának Dorner László adott át a cég képviseletében.
A „Művelődésért” Díszoklevél kitüntetést Hargitai Tibor zenész, az Ajka Városi Bányász Fúvószenekar meghatározó tagja vehette át a polgármestertől. A díjat az önkormányzat képviselő-testülete alapította azzal a céllal, hogy méltó elismerésben részesítse azokat a személyeket és közösségeket, akik a város közéletében, a közművelődés területén kiemelkedő eredményt értek el és ezzel általános elismerést vívtak ki.
Az ünnepség befejezéseként a Himnusz eléneklése után kötetlen beszélgetést folytattak a megjelentek. A tárlat február 3-ig tekinthető meg. Hétköznapokon 9-16.30-ig, szombaton 9-15 óráig.
Leave a Reply